Mese háromtól kilencvenkilenc éves gyermekeknek

Egy igencsak éles jobbkanyar után kicsi polipunk elvétette az irányt és valami keménynek ütközött. „Aúú!” – hallatszott a kagylóból, amelyet felzavart nyugalmából. „Bocsáss meg!” – válaszolta a riadt kis polip zúzódásait tapogatva. – „Éppen készülök a polip-fogatversenyre. Te mit csinálsz itt?” „Semmit!” „Hogyhogy semmit?” „Hát én így szoktam.” „De néha csak kijössz abból a kemény házadból, nem?” „Inkább nem! Már régóta itt vagyok.” „Miért nem?” – faggatta őt a kis polip. „Ó, hogy te milyen izgága vagy! Egyébként sem történik semmi érdekes odakint!” „Hát ez nem igaz! – ellenkezett vele a polip. – Itt van például a versenyünk, meg kellene nézned! Vagy a medúzák táncát! Te csak kifogást keresel, hogy bezárkózhass!” „Hmm!” – a kagyló nemigen tudta, mit feleljen. „Azért neved csak van?” „Várj csak, már alig emlékszem. Aha, igen. Kagylócska, így hívnak.” „Akkor most mondd meg nekem, Kagylócska, hogy miért zárkózol a házadba?” – noszogatta őt a kis polip, aki addigra már elhatározta, hogy megoldást keres a problémára. „Azért, mert csúnya vagyok.” „Csakugyan?” „És nem kellek senkinek.” „Micsoda szerencsétlenség!” „Hát igen!” „De tényleg olyan csúnya vagy?” „Azt hiszem, igen! Sosem láttam magam.” „Na, hadd kukkantsuk meg!” A kagyló még kis ideig gondolkozott, aztán egyszer csak kinyílt. A kis polip szeme-szája és minden csápja elámult a meglepetéstől. Csak dadogni tudott: „De, de, de hát, te gyönyörű vagy!” Egy fénylő gyöngy ragyogott a kagylóban, aki elpirult az örömtől. „Nézzenek oda! Miért csak magadnak tartogatod ezt a pompás kincset?” „Biztos lehetsz benne, én nem is tudtam róla!” „Itt várj meg!” A kis polip mega-sebesen elviharzott, hogy szétkürtölje a hírt. Mindenki Kagylócskát akarta látni, aki felbátorodva sok barátot szerzett és száműzte a szomorúságot. Mindenkit megajándékozott szépségével és vele született kedvességével.

Te is ismersz valakit, aki állandóan egyedül van? Talán azért, mert meg van győződve róla, hogy semmit nem tud adni másoknak; pedig mekkorát téved! Csak egy kis bátorság és fantázia kell!

Annamaria Gatti

Fordította: Bartus Sándor

Illusztráció: Eleonora Moretti/CN

Új Város – 2012 március

kreatív oldalak

A KIS POLIP ÉS A KAGYLÓ