Mese háromtól kilencvenkilenc éves gyermekeknek.

Misi korán reggel felkelt és vállán tarisznyával, zsebében néhány garassal nyakába vette a világot. Szilárdan eltökélte, hogy meg sem áll, amíg csak nem találkozik egy igazán nagy emberrel, akitől eltanulhatja a nagyság titkát.

Hosszú utat megtett már, amikor találkozott a Kereskedővel. Drága, meleg ruha volt rajta, nyakában aranylánc.

– Mondd csak, Kereskedő, mi a te nagyságod titka?

– A pénzem tesz naggyá, fiacskám! Mindent megveszek rajta, amit csak akarok.

– Ez biztosan jó, de valahogy nem látlak örülni!

– Nézd ezt a hatalmas kulcscsomót! A gazdagsággal rengeteg aggodalom is osztályrészem! Egyetlen éjszaka elveszíthetek mindent, ha a rablóknak sikerülne bejutniuk a házamba. Hogyan is alhatnék nyugodtan?

Misi elgondolkodott, majd továbbállt. Másnap találkozott a teljes fegyverzetében pompázó Harcossal. Kardján megcsillantak a nap sugarai.

– Mondd csak, kedves Lovag, miben áll a te nagyságod?

– Erős vagyok, fiacskám, ez tesz engem naggyá! Karom erejében bíznak uraim, nálam jobban senki sem ért a hadviseléshez.

– Ez igaz, de örömöt nem látok az arcodon!

– Nézd a kardomat, milyen szépen csillog! A csata végén azonban csöpög a vértől. Minden győzelem növeli a dicsőségemet, ám valahol családok zokognak, szívek szakadnak meg az elvesztett barát, testvér és rokon miatt. – Hatalmasnak tűnt ez az ember, de egyáltalán nem volt boldog. Misi odébb is állt.

Következő nap találkozott a Híres Művésszel. Feltűnt azonnal színes öltözékével, hóna alatt a hangszerével.

– Mondd csak, kedves Művész, miben áll a te nagyságod?

– A képességeimben, fiacskám. Tudok énekelni, zenélni és táncolni. Megtapsolnak az emberek és boldogok, ha énekelek, mindenki utánozni akar.

– Arcodon mégsem tükröződik öröm!

– Nézd, bizony megtapsolnak, megölelnek az előadás után… de aztán mindenki hazamegy, én pedig egyedül maradok. Senkit sem érdekel, hogy örülök-e vagy búsulok, csupán a dalaimra kíváncsiak. Senki sem szeret igazából.

Misi ezek után úgy döntött, hogy inkább a boldogságot fogja keresni az arcokon. Három nap is beletelt, mire talált valakit, akinek öröm tükröződött az arcán. Tekintetében boldogságot és büszkeséget látott. Egyszerűen öltözködött és nem hordott magával semmit. És milyen különös, ő köszönt neki előre:

– Szia! Hogy hívnak?

– Misi vagyok. És téged?

– Fülöp vagyok. Mondd csak, mit keresel?

– Egy igazi nagy embert, aki boldog is, mert én is olyan szeretnék lenni!

– Akkor ismerd meg az Uramat! Ő tesz engem naggyá.

– Te nagy vagy? Boldognak látlak, de nem tűnsz nagynak. Nincs drága ruhád, kardod, hangszered!

– Misi, nekem nem kell gazdagság. Tőle mindent megkapok, amire szükségem van, és ha valamiből többet ad, azonnal elajándékozom, így nyugodtan alszom. Kard sem kell. Uram egyetlen szava élesebb a kardnál, és öldöklés nélkül is diadalt arat, sőt, életre kelt másokat. Fölösleges a hangszer is, mert sokkal jobban örülök, ha Vele lehetek. Énekemet van, hogy megtapsolják mások, van, hogy nem. Mégsem ez számít. Ő mindig meghallgat, és ettől boldog vagyok. Az Úr tesz engem naggyá.

– Hadd ismerjem meg Őt! – És aznap ott maradt nála.

Forrás: Città Nuova

Fordította: Bartus Sándor

Illusztráció: Eleonora Moretti/CN

 

Új Város – 2012. február

Kreatív oldalak – alkotó – MISI ÉS A NAGYOK