Az Ige évében különösen is nagy a jelentősége annak, hogy a hétköznapokban, az aprónak látszó helyzetekben váltsuk életre az evangéliumot azzal a radikalitással, ahogyan a Fokoláre Mozgalom első éveiben jellemző volt.

AZ ELTÉVEDT VENDÉG

Ebédvendéget vártunk, aki külföldről jött és már délelőttre ígérte az érkezését. Gondoltam, korán megfőzök, hogy az egész időt, amíg itt lesz, beszélgetéssel tölthessük. Természetesen reggel még a lakást is rendbe raktam, elszaladtam a boltba, tehát sürögtem-forogtam, ahogy ez ilyenkor lenni szokott. Éppen az ebéd második fogását készítettem elő és már eléggé szorított az idő, amikor bejött a férjem a konyhába, hogy tudna-e valamit segíteni. Mondtam, hogy kinyithatna két paradicsomkonzervet. Ahogy beleszúrta a nyitót, a konzervdoboz szabályosan felrobbant és beborította az egész konyhát, a plafont, a bútort, az ablakot függönyöstül. Úgy néztünk ki, mint egy horror filmben valami vérengzés után. Mellesleg nem volt lejárt a konzerv. Férjemet úgy beborította, hogy nem látott ki a szemüvegén és át kellett öltöznie. Természetesen a főzést abbahagytam és belém villant, hogy most kellene jól élni a jelen pillanatot, ami azt jelenti, szeretetben maradni. Legjobban a plafon izgatott, a szép tisztán meszelt, új konyhám… Tehát nekiláttam a létráról a foltokat egyenként lemosni. Férjem először azt javasolta, hogy hagyjuk rászáradni és majd lesöpörjük, de láttam, hogy ez nem a legjobb megoldás. Kértem, hogy ő mossa a rongyokat és adogassa nekem, én pedig a falat mosom. Sikerült teljes békében együtt takarítani és még tréfálkoztunk is.

Vendégünk eltévedt, így később érkezett meg, épp mire az ebédet is feltettem és teljesen rá tudtunk figyelni.

Bacsóiné Hofher Ilona – Budakeszi

 

A SZERETET ÖSSZJÁTÉKA

Nyugdíjasként a napi miselátogatás nem jelent számunkra problémát. Reggelenként feleségemmel a városunk túlsó felén lévő vizitációs rendházba járunk, hogy a nővérekkel és néhány más „civillel” közösen ünnepeljük meg Krisztus eucharisztikus áldozatát. Egyik nap, amikor kiléptünk a kápolnából a fagyos, hideg időben egy idős férfit láttunk céltalanul álldogálni a túloldali járdán. Öltözetét egy vékony kék zubbony, s egy félig gombolt, fehér ing képezte. Cipő, pontosabban szandál csak az egyik lábán volt, a másikat csupán zokni takarta. Megszólítottuk. Megkérdeztük, hogy honnan jön és hová megy. „Orvosnál voltam, válaszolta szabatosan, időre kellett, hogy menjek és én mindig pontos vagyok.” A „hová megy” kérdés megválaszolásánál azonban elbizonytalanodott. Egy utcát, majd egy távoli város nevét említette. Világossá vált, hogy az egész orvos történet, képzeletének szüleménye, s valójában egy hazulról elkóborolt, zavart tudatú valakiről van szó. Íme, az „Ember” – villant át rajtam. Egy ismerős házaspár, akik szintén gyakori „vendégek” a nővéreknél, azonnal felajánlották, hogy bár sietnek, de az idős hölgyeket, akiket napról-napra mi visszük haza a miséről, most ők szállítják el, mi pedig közös döntésünk szerint megpróbáljuk fellelni a gyér öltözetű férfi lakóhelyét. Így is tettünk. Velünk jött azonban egy, a települést és az itt élőket igen jól ismerő, helyi születésű idős hölgy is. Ő emlékezett rá, hogy valamelyik utcából látta már kijönni. Az adott utcában a házakat sorra járva az egyik kertajtót félig kitárva találtuk. Beléptünk az udvarra, s a gyalogút közepén árválkodó fél pár szandál jelezte, hogy jó helyen járunk. Kiderült, hogy a férfi a zárat az ajtóról zavart állapotában lefeszítette, s elbolyongott, magára hagyva ágyban fekvő tehetetlen feleségét. A szomszédból átjövő asszony bevezette a házba az emlékezetét vesztett, rezzenéstelen arcú férfit, s jelezte, hogy eltűnéséről a rendőrség már tud. Elköszönve, megkönnyebbülten tértünk haza. Otthon felségem, Kati megjegyezte: ma valóban teljes köztünk Isten jelenléte, hiszen miután meghallgattuk az Igében és magunkhoz vettük az Oltáriszentségben, az utcán találkoztunk Vele az emberben.

Rassay Zsolt – Budakeszi

 

AZ ELHALASZTOTT MEGRENDELÉS

Víz-központifűtés szerelő családi vállalkozásunk van 2003 óta. Napjainkban minden egyes megrendelés komoly jelentőséggel bír.

Nagy szerencsének tulajdonítottam, amikor egy ismerős becsöngetett és megrendelt egy komplett fűtésszerelést azonnali készpénzfizetéssel, kétutcányira tőlünk. Minden a legoptimálisabbnak tűnt. Felmértük a helyszínt, kiszámoltuk a költségeket és a megegyezés előtti pillanatban feltettem egy kérdést: „És a lányod örül-e, hogy ezt csináljuk?” Nemleges volt a válasz. Pillanatnyi tűnődés után azt feleltem, hogy mi elviekben már megegyeztünk, de nekem fontosabb a köztük lévő jó kapcsolat, mint a bevétel, tehát szóljanak, amikor jó szívvel eldöntötték, hogy milyen korszerűsítést akarnak.

Ne kapkodjunk el semmit! – így búcsúztam.

Megrendelőm három nap múlva meghalt, lánya megköszönte a korrekt vállalkozói magatartást. Néhány nappal ez után három új megrendelő jelentkezett, negyedévre való munkát biztosítva.

Szeles István – Szeged

 

Szerkesztette: Tóth Judit

 

Új Város – 2012. február

Társadalom – kultúra

FŐSZEREPLŐK AZ ÉLET SODRÁBAN