Nagycsaládos pörgés
Fiatal anyuka vagyok három kisgyermekkel, és el-elgondolkodom néha, mi a legfárasztóbb a gyerekek körül a „szürke” hétköznapok során.
Az éjszakázások? A főzés, takarítás? Persze vannak rendkívüli időszakok, de azt hiszem, számunkra a legmegterhelőbb a logisztika. Tudom, nekünk csak háromfelé kell tekintenünk, van, akinek megy öt, hat vagy több gyerekkel, bár, hogy simán menne ez bárkinek is, azt kétlem.
Nem kis feladat férjemmel összehangolni, kit ki visz suliba, oviba, kit mikor, ki hoz haza. Ott vannak még a különórák is. Ezek mind jó dolgok: sport, zene, kézművesség, idegen nyelv, informatika… sorolhatnám még. Építő dolgok, Istentől kaptuk tehetségeinket hozzá, és általában meghatározó, kiskorban merre formálnak, mihez lesz érzéked. Egy pszichológustól hallottam, ahhoz, hogy gyermekeinket megóvjuk társadalmunk rossz hatásaitól, nem bura alá kell tenni, hanem be kell vezetni őket minél több kisebb közegbe, hogy ő hozhassa meg a saját döntését, mit választ, mit talál értékesnek. Tehát fontos, hogy járjon a gyerek különórákra, mert építi testét, lelkét, szellemét, érlelődését; azt nehéz csak kiválasztani, mi az, ami belefér a család életébe, (költségvetésébe) és mi az, ami már nem. Minek van elsőbbsége és mi az, amit rugalmasabban kellene kezelnünk.
Amikor azt veszem észre, napok teltek el és érdemben nem voltam együtt a férjemmel, nem kávéztunk egy ’beszélgetőset’, mert mindig valakit vinni kell valahova, az már a családot veszélyezteti. Sokszor apróságokon múlik, hogyan tekintünk vissza egy napunkra. Uszodába menet meghallgattam-e a gyereket, „bőrébe bújtam”-e, miközben ecsetelte mik történtek vele aznap? Hagytunk-e elég időt az elindulásra, hogy ne kapkodva rohanjunk A-ból B-be, mert az általában feszültséget okoz. Nem mindig sikerül jól, és még nincs kezünkben a kulcs, hogyan lenne ideális, de talán a lényeg épp a keresésben rejtőzik. Egy biztos, ahogy a nagy döntéseket, öttusázzon-e gyermekünk, úgy a kis döntéseket is, ma menjen-e edzésre, együtt kell eldöntenünk a férjemmel, a gyerekek bevonásával, lehetőleg Isten elképzelését keresve. Nekem most úgy tűnik, míg együtt eljutunk a megoldáshoz, annak van igazán jelentősége.
Fehérpataky Rita
Új Város – 2012. február
Nézőpont – NAGYCSALÁDOS PÖRGÉS?