Egyik reggel munkába jövet elővettem a villamoson az életigét és lassan olvastam, figyelve. Megálltam ott, hogy "…sok kis múló öröm", amik elvonják a figyelmet arról, hogy igazán szeressünk, ami igazi örömet okoz.

Gondolkodni kezdtem azon, mik az én kis múló örömeim. Közben áthaladtam egy aluljárón, ahol szatyorból olcsó, finom csokikat árultak. Szerencsére még épp a múló örömökön elmélkedtem, így szokásomtól eltérően nem vásároltam.

A metrón folytattam az olvasást. "..feleség, aki férjét várja, hogy hazatérjen messzi út után". Ismét megálltam, s rájöttem, férjem aznap épp a Dunántúlon dolgozik, későn fog hazaérni, biztosan jól esne neki a meleg vacsora. Sajnos nem általános, hogy ilyenkor meleg vacsorával várom, de most megterveztem, mit tudnék gyorsan és finomat készíteni neki, s még munka előtt betértem egy zöldségeshez, hogy megvegyem a szükséges alapanyagokat. A vacsora jól sikerült, férjem örült.

Másnap a szokásos munkanap, s mivel szerda volt, délben munkahelyi mise.

Később a főnököm azt mondta, nagyon hálás nekem. Még a szeme is könnybe lábadt. Gondolkodtam, milyen munkát szeretne megköszönni, de nem ez következett. Azt mondta, előző nap nagy béke volt benne hazafelé menet, s szerinte attól, hogy mellettem ült a misén. Azt mondta, jó volt mellettem ülni, valahogy másként érezte magát.

Kissé zavarba jöttem. Aztán arra gondoltam, talán az lehetett rá hatással, hogy aznap reggel próbáltam az igét élni…

Ali Erika

Budapest

Párbeszéd az olvasóval – HA AZ IGE ÉLTET