A készülő új köznevelési törvény lényeges változásokat hoz tanárok, diákok és szülők életébe. A pedagógusokat érintő néhány kihívásról beszélgettünk szakmabeliekkel az Új Város szerkesztőségében. A kerekasztal résztvevői: Ihász Márta, szociológus, szociálpolitikus, tanár; Kovács Október, biológia-kémia szakos középiskolai tanár; Szalai József, matematika- fizika szakos tanár; Téglásy Klára, francia-orosz szakos tanár

Ihász Márta: Az új törvény legnagyobb érdeme, hogy értékeket mutat fel, kereteket ad, elveket fektet le és kijelöli a  megvalósítás útját. Erre most nagy szükség van, hiszen egyre inkább egy szétesett, érték-és normavesztett társadalomban élünk. A pedagógusok tiltakoznak, mert a megnövekedett terheket látják, de az iskolai nevelőmunkát vissza kell terelni a rendes mederbe, ahol érvényesülnek a szakma alapvető elvei. Ez a befektetés hosszú távon feltétlenül megtérül, de nagy társadalmi és politikai támogatás kell hozzá, és félő, hogy nem lesz meg a szükséges egység, és a kisebb ellenállás irányába tolódik el az ügy.

Szalai József: Chiara Lubich washingtoni beszédében* említi, hogy az autentikus pedagógia magasrendű célokat követ. Én is éppen azt értékelem ebben a tervezetben, hogy jövőt akar építeni. Hangsúlyozza, hogy a magyar pedagógia nagy eredményeket ért el a múltban. Hazánkban a pedagógus-képzésnek igen komoly hagyományai vannak. Gondoljunk csak a tanítóképzőkre, a polgári iskolai tanárképző főiskolákra. Innen olyan pedagógusok kerültek ki, akik ritka kivételtől eltekintve végigfutották a pályát, mert javarészt olyanok oktatták őket, akik többéves iskolai tanítási gyakorlat után kerültek a főiskolára, és nem csupán szakirodalmi olvasmányaikra, hanem valós iskolai tapasztalataikra támaszkodva tanítottak. Ma könnyen előfordul, hogy az egyetem padjaiból kerül valaki gyakorlóiskolába, ahol tanárjelölteket vezet. A tanári hivatásnak nincs meg a társadalomban szükséges tekintélye és ez kihat az egész szemléletre, akadálya a megújulásnak. Szükség van tehát az előremutató eszmékre, értékekre.

Téglásy Klára: A kulcskérdés az, hogy a mostani helyzetben vannak-e olyan pedagógusok, akikkel ezt a reformot végre lehet hajtani. A többségük teljesen kimerült a napi küzdelemben. Arról panaszkodnak, hogy az elmúlt néhány évben megváltoztak a gyerekek, kezelhetetlenek, és a tanár nem látja munkájának értelmét. A gyerekek nem tartják be a legalapvetőbb viselkedési normákat, hiányoznak a kapcsolati képességeik, dúl a verbális agresszió. A szülők pedig védik a csemetéiket. Általános tendenciáról van szó, amely érvényes az elit iskolákra is. Az világos, hogy nem tartható fenn a jelenlegi állapot, de hol van az erőforrás, az új erő, ami a megvalósításhoz szükséges?

Kovács Október: A legtöbb pedagógus azt látja, hogy ebben a nem könnyű helyzetben tovább növekednek a terhei. A mostani törvénytervezet megszabja, mennyit kell az iskolában tartózkodni. Márpedig ez alatt az idő alatt az igazgató bármire beoszthatja a tanárt, olyasmire is, amiért most még túlóradíjat, vagy pótlékot kapunk. Ez tehát egy javadalmazás nélküli munkamennyiség-növelés! Tudnunk kell továbbá, hogy a pedagógus a munkájának jelentős részét otthon végzi: készül az óráira, dolgozatot javít, továbbképzi magát. Ezeket továbbra is otthon fogja végezni, de mivel kevesebbet lesz otthon, összességében rosszul fog járni. Nem csoda, hogy a fokozódó terhekkel nő a fizikai és a lelki kifáradás, s ezzel együtt a csalódottság is. A jó pedagógus számolatlanul ad, ez hivatásának része. De erre a munkahelyen kötelezően eltöltendő idő növelésével nem lehet kényszeríteni. A szülők egy része pedig a diákok iskolában való foglalkoztatásának délután négy óráig történő meghosszabbítása miatt berzenkedik.Ihász Márta: Érteni vélem, hogy miért akarja a kormányzat növelni az iskolában eltöltött időt. Én a szociális munkások képzésben dolgozom, és az ember azt gondolhatná, hogy erre a főiskolai szakra értékválasztás alapján, motiváltan jönnek a hallgatók. Ezzel szemben teljesen érdektelen fiatalokkal találom magam szembe, akiknek nincs véleményük a világról, hiányzik belőlük az érdeklődés és a nyitottság, nem tudnak viszonyulni sem a dolgokhoz, sem egymáshoz. Ezen csak személyes kapcsolattal, beszélgetéssel, a gyerekekkel eltöltött minőségi idővel lehet segíteni, ezért próbálják benntartani a tanulókat az iskolában. Az igazi pedagógus megszállottja a munkájának, és ezért képes eredményeket elérni.

Szalai József: Az ember csak azt tudja ajándékozni másnak, amije van. Fegyelmet csak azt tud tartani, aki magát tudja fegyelmezni. Az iskolában a gyerek látja, hogy a tanár maga is hozzáteszi-e a saját részét. Ez mindennek az alapja. Az iskolában eltöltött plusz idő alkalmas arra, hogy a tanár megtanítsa azt is, hogyan lehet a hibát, a kudarcot a fájdalmat elviselni és felvállalni. Ma sok a problémás gyerek és a szülők követelődzőek, azt akarják, az ő gyerekükkel tegyünk kivételt, adjunk felmentést. De nem ez a valódi szeretet a gyerek iránt.

Kovács Október: Az új Nemzeti Alaptanterv megalkotásában az Életvitel és gyakorlat műveltségterület kidolgozását koordináltam. A hangsúly itt a gyakorlaton, a megvalósuláson van, és konkrét problémahelyzetekkel dolgozunk. Korábban egyfajta ismerethalmaz átadása volt a cél, most a gyakorlati részvétel és feladatvállalás áll a középpontban. Ez fejleszti a manuális érzéket és a szociális érzékenységet is. A cél az, hogy a gyerekek végezzenek közösségi munkát, alsó tagozatosok a családban, felső tagozatosok az iskoláért, középiskolások a szélesebb társadalomért. Fontos, hogy ne csak egy kis fogaskerék legyen a gépezetben, hanem átlássa az egész munkafolyamatot, felelősséget érezzen a többiekért, és az egész projektért.

Téglásy Klára: A nehézségek ellenére vannak még lelkes pedagógusok. Az egyik ismerősöm például újra magára talált a Békeháló** programban, teljes erőbevetéssel, ingyen és bérmentve csinálja. Össze kellene gyűjteni az ilyeneket, mert az új elképzelések megvalósításában nagy szerepe lehet a szakmai közösségeknek, mint amilyen az Új Emberiség Nevelés Világa***.

Lejegyezte: Tóth Pál

* Chiara Lubich washingtoni díszdoktori értekezéséből részletet itt olvashat.

** A Békeháló programról erre a linkre kattintva olvashat bővebben. A kezdeményezéstől az Új Város 2011. május-júniusi számában adtunk hírt, A fiatalok Európája címmel.

*** Az Új Emberiség Nevelés Világa szakmai közösségről hamarosan külön cikket jelentetünk meg online kiadásunkban.

Új Város – 2011 november-december

társadalom – kultúra – kerekasztal – ÚJ UTAKON A KÖZNEVELÉS