Héjj Tibornak ítélték nemrég a Magyarországi Brit Kereskedelmi Kamara Szent György Díját, amelynek célja, hogy elismerést nyújtson olyan vezetők számára, akik kiemelkedő eredményeket érnek el az üzleti életben, miközben hűek maradnak azokhoz az elvekhez és értékrendhez, amelyet Szent György állított fel élete során.

A díj örömmel és reménnyel tölt el. A személyed miatt is, de azért is, hogy van, aki észreveszi és felhívja a figyelmet a munkádra. Milyen érzésekkel fogadtad a Szent György Díjat?

  Az ember nem azért ad, hogy kapjon. Mégis, szükségszerűen kap, hiszen az adás örömét élheti meg ezáltal, és csak ezáltal. Így én is sok örömben részesültem annak révén, hogy engedve a bennem visszhangzó hívó szónak, igyekszem számos civil, egyházi és egyéb non-profit tevékenységben részt venni, önkéntesként. Adtam tehát az időmet, pénzemet, tudásomat, egyéb képességeimet – és kaptam visszajelző hálás szempárokat vagy éppen visszajelzés nélküli jóleső tudatot, hogy tehettem másokért. Mindehhez képest a Szent György Díj odaítélése számomra meglepetésszerű volt, egy még kevésbé várt, ámde tagadhatatlan extra öröm. Ismeretlenül választottak, szinte „életmű” jelleggel elismerve azt, amit eddig tettem. Különösen megtisztelő, hogy egy szentté avatott vértanúról elnevezett díjat kaptam, és némiképp még párhuzamba is állítottak vele az indoklásban, hogy a cégem nehéz időszakában sem csökkent a non-profit tevékenységem, kitartottam amellett, hogy semmi nem tántoríthat el ettől a küldetésemtől sem. Így külön érték volt a számomra, hogy egy üzleti társaságtól kaptam egy lelki értékeket is elismerő díjat. Az üzleti világban egy keresztény szentről elnevezett díjat keresztény értékekért keresztényként megkapni – ez valóban Isten dicsőségét hirdeti, és örülök, hogy ebben eszköz lehettem.

Ma a vállalkozók személyével kapcsolatban nem igazán pozitív kép él a társadalomban, gyakran kapcsolódik hozzá a spekuláns, a közpénzeken élősködő, a pénzből pénzt csináló képzete. Vannak értékteremtő vállalkozók is?

Mindenütt vannak a hazai sztereotípiának megfelelő vállalkozók, meg emberi értékeket a középpontba helyezők is. Nálunk talán hangosabb a sajtó a negatív hírektől; ám mindannyiunk érdeke, hogy ez változzon, hiszen a vállalkozók tudják a munkahelyeket biztosítani, mindannyiunk gazdasági jólétét garantálni. Több olyan körnek, klubnak vagyok a tagja, ahol értékelvű vállalkozók és menedzserek segítik egymást, hogy meg tudjanak maradni ezen az úton. Ráadásul mindez nem szükségszerűen kötődik kizárólag a kereszténységhez. Nemrég voltam Libanonban egy keresztény és muszlim üzletemberek részvételével tartott konferencián, ahol a téma éppen az volt, hogyan tudunk a hitünk szerinti értékek mentén business-elni – és nagyon hasonló tapasztalatokról számoltunk be egymásnak.

A gazdaság világa a gyakran kíméletlen versengést juttatja eszünkbe, amely nem segíti elő a társadalmunkban oly annyira szükséges együttműködést és szolidaritást. Elő tudja-e mozdítani a gazdaság valamilyen formában a társadalmi kohéziót?

Miután a mai világot – talán túlságosan is – a gazdaság határozza meg, így a gazdaság kulcsembereinek a kisugárzása nagyobb, mint a korábbi idők bármelyikében. Ez lehet negatív, de pozitív is. A sokat emlegetett „társadalmi felelősségvállalás” is erről szól – sajnos sokszor valóban csak a szavak szintjén. Szerencsére ma már a sima „versengés”, a mindenkiben legyőzendő ellenfelet látás nem elégséges a versenyképességhez. Sem a cégen belül – hiszen olyan munkatársat keresnek, aki tud csapatban gondolkozni, és olyan vezetőt, aki tud másokat megbecsülni és ezáltal motiválni –, sem pedig a cégek közötti kapcsolatban, hiszen egyre fontosabb a verseny mellett az együttműködés is, a cégek hálózatos, vagy éppen klaszterekben történő működése.

Ami a szolidaritást illeti, ennek apróbb jeleit a profitorientált cégeknél is láthatjuk, például az önkéntes munkák szervezése és támogatása, alapítványok segítése, a falu-város közösségi igényeihez való hozzájárulás révén. Ezeken messze túlnő a társadalmi vállalkozások köre, amelyek kifejezetten mások felemelését helyezik a céljaik, stratégiájuk, működésük középpontjába. Nekem is tíz éve van egy olyan non-profit cégem, ahol hátrányos helyzetűeknek biztosítunk munkaalkalmat, mert úgy gondolom, hogy nem halat kell adnunk – de még a háló is kevés –, hanem a halászat mikéntjét, a hozzátartozó piacot és az egész halászat fenntarthatóságát kell biztosítanunk, ha igazán a felemelkedést akarjuk elősegíteni. Nálunk a tevékenység egyébként logisztikai szolgáltatásokat jelent, itt és most ez jelenti a „halászat”-ot.

A világi keresztények gyakran választanak „emberbarát” foglalkozásokat: az oktatásban, az egészségügyben, a szociális munkában találják meg az evangéliumi értékeket, amelyeket nehezebben fedeznek fel a gazdaságban és a politikában. Milyen motivációkat találhat egy keresztény a gazdaságban?

A gazdaságban is lehet (sőt szerintem: kell) „emberbarát” módon résztvenni, akár munkásként, akár beosztottként, akár vezetőként, akár tulajdonosként. És ahogy az orvos is ad injekciót, megműti a beteget, stb., azaz okoz fájdalmat a nagyobb baj elkerülésére, a gazdaságban is sokszor kell nehéz döntéseket meghozni. Az ergonómiát, azaz a majdani „emberbarát” felhasználhatóságot megcélzó tervező mérnök, a futószalag mellett az „emberbarát” használatot segítő gyártást végző munkás gondos, minőségi odafigyelése, az őket a közös célok szolgálatától átitatott vezető és a mindezekhez a vagyonát kockáztató tulajdonos mind teljes joggal érezheti magát Isten alkotó társának és egyúttal eszközének – így egyre több keresztény fedezheti fel a hivatását a gazdaság területén dolgozva is.

Sudár Balázs

Fotó: Hübner Ferenc

SZENT GYÖRGY DÍJ A PÉLDAMUTATÓ VEZETŐKNEK

A Magyarországi Brit Kereskedelmi Kamara (BCCH) vezetése 2010-ben úgy döntött, hogy megalapítja a Szent György Díjat, amelyet az idei évben adtak át először.

„Azért esett a választásunk Héjj Tiborra, a Proactive Management Consulting Kft. alapító ügyvezetőjére, mert mindennapi munkája mellett kiemelt figyelmet szentel arra, hogy a hátrányos helyzetben levő emberek munkához jussanak, emellett számos elismert civil szervezet vezetője és alapítója is. Különösen mellette szólt az, hogy figyelme és támogatása a gazdasági válság idején nemhogy csökkent, inkább nőtt, így nem az első ránézésre könnyebb, hanem az általa helyesnek hitt utat választotta” – mondta Mikola Gergely, a BCCH elnöke.

Sudár Balázs

Fotó: Nagy Z. László/BCCH

Új Város – 2011 július-augusztus