Szembenézés, elemzés és értékelés a katasztrófa után. Óvári László fizikus, az MTA Kémiai Kutatóközpont Szegeden működő Reakciókinetikai Laboratóriumának főmunkatársa:

Március 11-én az elmúlt évtizedek egyik legerősebb, a Richter skála szerint 9-es erősségű földrengése rázta meg Japán észak-keleti részét. A földmozgás és a kevesebb, mint egy órán belül megérkező szökőár mintegy 14 méteres hullámai súlyos üzemzavart okoztak az I. számú fukusimai atomerőműben. Bár a biztonsági berendezések a földrengéskor a reaktorokat leállították, azok jelentős további hűtést igényeltek a bennük jelenlévő radioaktív melléktermékek spontán bomlása miatt. Az áramellátás megszűnése után a biztonsági generátorok beindultak, de aztán a védőgátakon átcsapó árhullám okozta zárlat miatt leálltak, és a további gondokat a hűtés így fellépő hiánya eredményezte.

Az elmúlt időszakban a tömegtájékoztatás eszközein keresztül értesülhettünk az ottani eseményekről, elemzéseket ismerhettünk meg a kialakult helyzet okairól és következményeiről, s az események visszhangjaként világméretű szolidaritás bontakozott ki. Ugyan a károk helyreállítását tekintve még semmiképpen nem mondható, hogy Japán és közvetett módon a teljes világ fellélegezhet, mégis a reaktorok állapota stabilizálódott. Továbbra is igen komoly feladat a radioaktív szennyeződés kezelése. Ismert tény, hogy mintegy 11 ezer tonna enyhén sugárzó hűtővizet engedtek a tengerbe. A japán hatóságok a baleset súlyosságának besorolását végül a Nemzetközi Nukleáris Esemény Skálán (INES) a legmagasabb, 7-es értékre emelték, amely megegyezik a csernobili katasztrófa besorolásával és a reaktorban jelen lévő radioaktív anyag jelentős mennyiségének környezetbe jutását foglalja magában, nagy területre kiterjedő hatással. Vannak, akik szerint túlzó ez a besorolás, és a biztosítótársaságokat célozza meg. Míg a fukusimai balesetnek egyelőre nincs közvetlen halálos áldozata, addig a csernobili katasztrófának a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség szerint 56 közvetlen áldozata volt és mintegy négyezer ember halálát okozta/okozza a későbbi szövődmények következtében. Ezzel összehasonlítva is megdöbbentő adat, hogy Csernobil után a nem egészséges gyermekek születésétől való félelem európai szinten negyvenezerrel növelte az abortuszok számát!

Maga a földrengés a legerősebb volt, amit Japánban valaha mértek. Erejét jelzi, hogy a felszabaduló energia az Amerikai Egyesült Államok Földtani Szolgálata (USGS) szerint 600 milliószorosa volt a hirosimai bomba energiájának. Következtében Japán 4,5 méterrel közelebb került az Egyesült Államokhoz, északkeleti része 75 centimétert süllyedt, továbbá a Föld tengelye is 17 centiméterrel elmozdult a NASA szerint.

A márciusi események számos kérdést vetnek fel, amelyekkel elkerülhetetlenül szembe kell néznünk. Annak ellenére, hogy a japán épületek tervezésénél a földrengésbiztosság köztudottan kiemelt szempont, vajon bölcs hozzáállás-e, hogy éppen ebben az országban 18 atomerőmű működik? Ennek kockázatát elsősorban a japán emberek vállalják, de a csernobili baleset bizonyította, hogy a negatív hatások messzebbre is elérnek.

Vállalható-e általánosságban az atomerőművek kockázata? A válasz összetett elemzést igényel, amelynek során figyelembe kell venni, hogy a nukleáris energiának egyértelmű előnyei is vannak. A környezetvédelem szempontjából a legfontosabb pozitív jellemzője, hogy az energiatermelés során nem járul hozzá az üvegházhatáshoz; mivel nincs égés, nem képződik szén-dioxid. Az üvegházhatás által okozott globális fölmelegedés veszélyével ma már az átlagember is tisztában van. Itt az egyéb, például a fosszilis nyersanyagokat felhasználó erőművekkel való összehasonlítás során figyelembe kellene venni a teljes ciklust, kezdve a bányászattól egészen a hulladéktárolás által okozott CO2 kibocsátásig. Az ilyen összehasonlítások ma még elég ritkák. Az atomenergia másik előnye, hogy egyértelműen a legolcsóbb elektromos energiaforrás, így mellőzésének „ára” lenne.

Gondot jelent azonban a sugárzó hulladék tárolása és feldolgozása. A Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár szerint még sehol nem épült úgynevezett végleges hulladéktároló, amely természeti katasztrófák esetén is több ezer évre biztosítaná a radioaktív hulladék hermetikus tárolását, csak ideiglenes tárolók vannak. A paksi erőműben évente 200-240 m3 folyékony és 80-100 m3 szilárd veszélyes hulladék képződik. A világszerte 2006-ig felhalmozódott kiégett fűtőelemek mennyiségét összesen 24000 m3-re becsülik, ami körülbelül egy 30 méter élhosszúságú kocka térfogata. Ez nem tűnik soknak, de természetesen ehhez még hozzájönnek a kevésbé veszélyes hulladékok is.

El kell gondolkodnunk a baleset kockázatán is. Japán köztudottan komolyan törekszik a földrengések okozta károk minimalizálására, mégis bekövetkezett a súlyos üzemzavar. Biztos, hogy lehet olyan helyszíneket választani, ahol a természeti katasztrófák esélye sokkal kisebb. Figyelembe véve azonban a terrorizmus veszélyét és azt, hogy az atomerőművek élettartamát jelentő több évtizedes távlatban sajnos a háborúk lehetőségét sem lehet biztosan kizárni, be kell látni, hogy a baleseti kockázatot teljesen nem lehet elkerülni. Ne feledjük ugyanakkor, hogy hétköznapjainkat is végigkíséri bizonyos fajta kockázatvállalás. Annak például, hogy autóval, vagy tömegközlekedéssel utazunk, valószínűleg jóval nagyobb a kockázata, mint az atombaleseteknek. Magyarországon 2010-ben a közutakon 645 ember halt meg, amely az egész világra kivetítve évenként mintegy negyvenezer halálesetet jelent.

A megtermelt energia mindenképpen érték, amelynek ára van, nemcsak pénzben kifejezve. Ezt szem előtt kellene tartania mindenféle eszköz tervezőjének és használójának. Emellett nagy jelentősége lenne a megújuló energiára épülő energiaellátás technológiai fejlesztésének, mert ez ma még sokszor túl drága és kiszámíthatatlan forrás.

Óvári László

Új Város 2011. május-június