Napjainkban egyre több szó esik a környezetvédelemről, azt azonban kevesen tudják, hogy Európa-szerte – a lakossági panaszok alapján – a zajártalom a második legsúlyosabb környezeti probléma.

Robert Koch Nobel-díjas orvos prófétai módon jósolta meg a XIX. században: „Eljön az idő, amikor úgy kell küzdenünk a káros zajhatások ellen, mint ma a pestis ellen.” Jelenleg az uniós polgárok közel 50%-a él a becslések szerint olyan övezetekben, ahol nem biztosított a lakosság akusztikai komfortja, és minden ötödik ember van kitéve elfogadhatatlannak tartott hangnyomás-szintnek. Sokkoló adat annak ismeretében, hogy a zaj hosszú távú következményei között szerepel az egészségre gyakorolt kedvezőtlen hatás. E tekintetben a zaj szabályozására irányuló gyakorlati intézkedések nélkülözhetetlenek.

Közösségi szintű problémakezelés

1996 óta a döntéshozók szemlélete alapjaiban változott meg. Ezt megelőzően a szabályozás a járművek és berendezések zajszintjének előírásában merült ki. Az egyedi zajkibocsátásra összpontosító módszer nem hozta meg a remélt pozitív hatást, mert az egyes források zajszintje csökkent ugyan, a zaj összességében mégis nőtt, és soha nem látott térbeli, időbeli terjedéshez vezetett. Az okokat vizsgálva egyértelművé vált, hogy számos esetben a zaj forrása nem helyi eredetű. Elég, ha csak a közúti, a vasúti és a légi közlekedésre gondolunk. Az eredményes beavatkozást számos hiányosság nehezítette. A döntéshozók, a civil szervezetek és a lakosság számára nem volt elérhető egy átfogó kép a környezeti zajállapotról, valamint a lakossági érintettségről, a konfliktushelyzetekről. Világossá vált, hogy a megoldás nem lehet csupán helyi jellegű. Közösségi megoldásra, többirányú – kiterjedt területi, és szektorok közötti (pl. közlekedés, várostervezés) – együttműködésre van szükség! A zajártalom kezelésében a hangsúly a helyi szintről közösségi szintre helyeződött.

Stratégiai zajtérkép: az ötlet lényegi eleme

A laikus számára furcsának tűnhet, ám az új szabályozás legfőbb eleme, hogy első lépésben un. stratégiai zajtérképet kell készíteniük a tagállamoknak a területükön található, meghatározott kritériumok szerinti nagyvárosi agglomerációkra, nagy forgalmú közutakra, vasútvonalakra és a fontosabb repülőterekre. Ezek a térképek megjelenítik a meglévő terhelés okozta tényleges problémákat, konfliktushelyzeteket – a túllépés mértékét, az érintett lakosság és zajra érzékeny intézmények (iskolák, kórházak) számát. Mindennek ismeretében intézkedési tervet kell kidolgozni a kritikus helyzetek kezelésére. Az uniós tagállamok irányelvben foglalt kötelezettsége, hogy az előírásokat jogrendjükbe beépítsék, valamint a stratégiai zajtérképeket, intézkedési terveket adott határidőre a Bizottságnak megküldjék. A Bizottság céljai között szerepel, hogy a zajszintekre vonatkozó adatokat és információkat a széles közvéleményhez eljuttassa. A zajtérkép vitathatatlan előnye, hogy mind a döntéshozó, mind a lakosság szembesül a problémával. Ezenkívül, ha van egy jól működő civil szféra, nyomást gyakorolhat a „területgazdára”, és kikényszerítheti a cselekvést.

Szemléletváltás

Ma még nehéz elképzelnünk, de a zajtérképpel kapcsolatos lehetőségek tárháza szinte végtelen. A zajtérkép nem a fiókokban porosodó akták számát kell, hogy növelje, hanem küldetése segíteni minden döntéshozót, legyen szó autópálya építésről vagy a város központjában lévő pályaudvar korszerűsítéséről. Párizsban és Bécsben például számos utat vittek a föld alá, amivel a környezet komfortosabbá vált, a lakó- és egyéb célú épületek felértékelődtek. Ezenkívül a térkép fontos információhordozó lehet a legkülönfélébb szakmák, életállapotú emberek számára. A közösségi szintű zaj elleni védelem mindenkitől szemléletváltást kér! Nálunk talán még a zaj elleni küzdelem a kipipálandó feladatok közé tartozik, a nyugati példa azonban jól mutatja, hogy a közös gondolkodás sokkal több lehetőséget rejt magában a határértékeknek való megfelelésnél.

Soós Rita

EGYÜTTMŰKÖDÉSRE ÉPÜLŐ SZABÁLYOZÁS

2007-ben az EnviroPlus Kft szakmai vezetésével készült el Budapest és vonzáskörzete stratégiai zajtérképe és intézkedési terve. Berndt Mihály ügyvezetőt kérdeztük a hazai tapasztalatokról:

– Mi a legfőbb tanulsága a zajtérkép elkészítésének, és mi változott azóta?

– A zajtérkép elkészítése egy városi agglomeráció valamennyi érintett szereplőjének új módon történő valódi együttműködését kéri. A környezeti zaj elleni küzdelem nem csak a környezetvédelem ügye. Az érintett települések, szakterületek együttműködése vezethet eredményre. Az új szabályozás végrehajtása során világossá vált, és kezdünk egyre szélesebb körben ráébredni arra: egymásra vagyunk utalva. Akkor lehet eredményes a zaj elleni védekezés, ha a „másik fél” előnyét is szem előtt tartva keressük a megoldást. „Nyerő-nyerő” játszmát lehet, és kell is folytatnunk.

– Hogyan lehetne jobban kihasználni a zajtérképben lévő lehetőségeket?

– Azt hiszem, még nem fedeztük fel, hogy az előállt adatbázist kitűnően felhasználhatjuk településrendezési tervek, hatásvizsgálatok készítéséhez. Mivel számításokra alapul, jövőbeli helyeztek részletes bemutatására is alkalmas. Lehetővé teszi a kommunikációt az érintettek széles körével, esélyegyenlőséget biztosít a nyilvánosságnak. Az előállításhoz alkalmazott szoftver képes légszennyezettségi térképet is készíteni. Hosszabb távon megvalósítható a környezetvédelmi információk egyetlen rendszerben való kezelése. A zajtérkép nem csak a városok számára nyújthat segítséget egy-egy „zajos” probléma kezelésében – a lehetőség mára már mindenki (kisebb városok, üzemi létesítmények) számára is adott.

Tóth Judit