A szomszéd tehenei
Egyik éjjel a szomszéd tehenei átjöttek a babültetvényünkre, és mindent letaroltak.
Nem először történt. Emiatt már hónapok óta nem szóltunk egymáshoz. Most viszont elhatároztuk, hogy megfizettetjük vele. Ideje volt, hogy rájöjjön, mennyi kárt okozott nekünk. Én, a feleségem és a gyermekeim, mindannyian fogtunk egy-egy jókora husángot, és elindultunk a szomszéd háza felé. De néhány lépés után eszembe jutott az ige és megállítottam a menetet.
– Nem mehetünk oda! – mondtam izgatottan. – A múlt héten kaptam egy kis papírlapot, amin az állt, hogy bocsássunk meg az ellenségeinknek. Mit mondok majd, amikor néhány nap múlva újra ott leszek a hittanórán, ha most megyünk és megbüntetjük a szomszédunkat?
– De akkor minden folytatódik majd, ahogy eddig! – vélekedtek a többiek.
Hazamentünk és leültünk. Hagyni mindent, mintha mi sem történt volna, nem tűnt jó megoldásnak. Úgy döntöttünk, hogy átmegyünk hozzá, de nem fenyegetően, hanem hogy párbeszédet kezdjünk vele. Elmagyaráztuk neki, mi történt, és kértük, vigyázzon jobban a teheneire. A szomszéd szóhoz se jutott. Lábaimhoz borult, és többször bocsánatot kért. Azóta újra köszönünk egymásnak, sőt, mondhatnám, barátok lettünk, miután hónapok óta nem beszéltünk egymással! Otthonunkba új öröm költözött.
Bissau-Guinea