Közösségi újságírás
Az Új Város folyóirat jóval az internetes közösségi média térhódítása előtt született azzal a céllal, hogy a Fokoláre Mozgalom nyári találkozóinak résztvevői kapcsolatban maradhassanak egymással, és az év során is hozzájussanak azokhoz a lelki és szellemi tartalmakhoz, javakhoz, amelyek Chiara Lubich karizmájából fakadnak. Akkoriban újdonságnak számított egy ilyen sajtóorgánum, amelynek elsődleges célja egy közösségi hálózat folyamatos építése volt. Nem akart piaci szereplő lenni, hogy a tömegekre gyakoroljon befolyást, hanem a személyes kapcsolatokra, a közösségekre helyezte a hangsúlyt, hogy hozzájáruljon a testvériség és az egység megvalósulásához a társadalomban.
Az Internetre épülő közösségi hálózatok világában azonban szinte múzeumba való régiségnek tűnhet egy papír alapú periodika. A kapcsolatépítés szerepét átvette a Facebook és a Twitter, a szellemi javak megosztásának soha nem látott virágzásáról gondoskodik a Myspace, a Youtube és a különféle wikik. XVI. Benedek pápa is megállapította, hogy a virtuális közösségi hálózatok az emberi kapcsolatok új formáját jelenítik meg. Fiatalok napok alatt képesek az új médiumok segítségével új és újabb célok köré csoportosulni, híreket, felhívásokat továbbítani, és a hatalom kontrollját kikerülve megmozdulásokat szervezni. A nyomtatott sajtó példányszáma pedig rohamosan csökken.
A virtuális médiumokkal kapcsolatban azonban máris felmerül két aggodalom. A weben ugyan megtalálhatjuk a tartalmi kiválóság helyeit is, általánosságban azonban a netes tartalmak felhígulásával számolhatunk, a menő kulcsszavakra tetszetős szövegeket rögtönző, a nagyobb forgalom érdekében mindent felturbózó „termékek” árasztják el a portálokat. Komoly fenntartások merülnek fel a virtuális közösségek társadalmi értékével kapcsolatban is. Több esetben előfordul, hogy a virtuális kapcsolatok reálissá válnak, de a többnyire rejtőzködő identitással operáló netes hálózatok nem válnak a valós felelősségvállalás, a személyes elköteleződés helyeivé.
A virtuális hálózatok kora arra ösztönzi az Új Várost, hogy új módon fedezze fel hivatását, az egység kultúrájának szolgálatát. A szerkesztőségi munkában eddig is a kölcsönös szeretet elsőbbségét tartottuk szem előtt, és egyre inkább arra törekszünk, hogy a megjelenő írások tartalmát is a rovatok szerint szerveződő közös műhelymunkára építsük. Tovább szeretnénk erősíteni azt a folyamatot is, amelyben az Új Város egyre inkább a közösségek lapja, amennyiben írásaival beszélgetésre ösztönöz a családban és a baráti körben, és ezzel elősegíti a valós kölcsönösségi kapcsolatok erősödését. A terveinkben szereplő, a helyi közösségekben szerveződő kulturális fórumok és a lap on-line megjelenése is minden bizonnyal hozzájárul majd ahhoz, hogy az Új Város kivegye részét a II. János Pál által meghirdetett program megvalósulásából, hogy az Egyház egyre inkább közösség legyen.
Tóth Pál