Olyan helyen lakom, ahol a nap bármely órájában leszaladhatnék a boltba. Ha az éjszaka kellős közepén észreveszem, hogy elfogyott a só, semmi gond, még a szomszédhoz sem kellene bekopognom. Megtehetném, hogy naponta megyek moziba, és mindig más filmet nézek meg. Vasárnaponként színházba, múzeumba, hangversenyre járhatnék. Minden sarkon találnék ínyemre és a pénztárcámnak való ételt, bármely égtájról. Gyermekeim taníttatásához sokféle iskola közül válogathatnék, majd kinézhetném a legjobb sportá­gat és sportklubot számukra. Mikor sok időm van, elidőzhetnék lakónegyedem kis boltjaiban a polcok előtt, mikor kevés időm van, házhoz rendelhetném az ételt.

Megtehetném, de nem teszem. Nem vásárolok éjszaka. Nem járok hetente moziba. Ritkán fordul elő, hogy vasárnap színházba, múzeumba menjek. Gyermekeimet lustán a helyi iskolába írattam be, nem is latolgat­tam, hogy jobb lenne-e a katolikus, a zsidó vagy az alapítványi iskola. Sok mindent, amiről tudom, meg­tehetném, nem teszem meg, bár tudom, hogy ha én nem is, mások megteszik, és bármikor úgy dönt-hetnék, hogy én is megteszem. Úgy hiszem, ez teszi leginkább értékessé a városi létet. A városi élet tapasztalata nem merül ki abban, amit a polgárai tesznek, hanem hozzátartozik az is, amit nem tesznek meg, és amit mások tapasz­talatain keresztül élnek át. Ez a meg­tapasztalás és meg nem tapasztalás a sava-borsa a nagyvárosi életnek, melyben azáltal nevelődnek a gyermekeink, hogy látják mások életét: azét, akinek sok van, akinek túl sok van, és akinek semmije sincs. Egyre többféle életstílus jelenik meg a nagyvárosokban, ahol a lehetősé­gek tárháza bővül, a kisvárosok és hátrányos térségek rovására, melyek nem egyszer elmaradnak bármiféle változástól.

A nagyvárosi ember szabadsága teljesen belülről, a dolgok megtéte­léből és meg nem tételéből egyfor­mán fakad. Tudom, hogy részt vehetek valamin, választhatom, bármikor ízlést, érdeklődési vagy baráti kört és helyszínt változtatha­tok. Ahogy a városi életet meg­figyelő nagy Giorgio Gaber olasz énekes-színész mondta: „Az ember soha, de soha nem tud eléggé betelni az afelett érzett örömmel, hogy valamit kihagyhat. Gondolj csak bele! Otthon vagy, és közben arra gondolsz: »Ma este kihagytam a Macbeth-et«”. Akkor van értelme a városnak, ha az is Shakespeare-t lélegzi be, aki sohasem jár színházba.

Fotó: Pixabay.com

Szerző: Elena Granata

Forrás: CN

Fordította: Prokopp Katalin