Változóban van a hazai egyházi nyilvánosság. Az elmúlt hetekben újszerű megnyilatkozásoknak lehettünk tanúi. Utalok itt Beer Miklós váci megyéspüspök témafelvetésére a viri probati pappá szenteléséről. A kérdés széles körű nyilvánosságot kapott, és az érdeklődés nem feltétlenül egy egyházi belügynek számító témával kapcsolatos, hanem azzal, hogy egy magyar püspök megszólal a társadalmi nyilvánosság előtt, és nyilatkozik más fontos közéleti kérdésről is, mint például a menekültek és bevándorlók ügye.

Új színfolt Veres Andrásnak a megnyilvánulása is a magyar kormány által támogatott lombikbébi programmal kapcsoltban. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke augusztus 20-án „megtérésre és megújulásra” hívott abban az Európában, amely „a keresztény értékrend elhagyásával egy teljes kulturális és politikai önfeladás küszöbéhez érkezett”. A „krisztusi értékrend feladására”, és az „észrevétlenül belopódzó mételyre” hozta fel példaként a lombikbébi program állami támogatását. Napokon belül erről a témáról is élénk vita alakult ki, és a markánsan megfogalmazott vélemények mellett olyan katolikus nők is megszólaltak, akik bevallották, hogy a lombikbébi program keretében született gyermekük. A kialakult vitákban a megszólalók többször hivatkoztak arra, hogy a saját lelkiismeretükben felismert igazság kötelezi őket. A hozzászólók közül többen nem tartották bűnnek a homológ mesterséges megtermékenyítést, és láthatólag nem értik a katolikus egyház érvelését.

Elmondhatjuk, hogy ma az emberek általában arra figyelnek, az hihető számukra, amely a külső helyett a belsőt, az intézmény helyett a személyt, a törvény helyett a lelkiismeretet tartja fontosnak. Minden, ami kívülről érkezik, bárki mondja is azt, annak valamiképpen összhangba kell lenni azzal, amit belül érzünk. Napjainkban tehát nem elég az Egyház tanítását hangsúlyozni. Szükség van olyan fórumokra, ahol okos, mérlegelő párbeszéddel napirenden tartjuk azokat az égető kérdéseket, amely egyházunkat és a társadalmat foglalkoztatják, és ahol teológusok és lelkipásztorok mellett a felnőtt világi keresztények is aktív szerepet játszanak, ahol a lelkiismeretünk is alakulhat és a társadalmi véleményformálás is teret kaphat. Úgy tűnik, hogy ez a folyamat beindult, és egy kibontakozás kezdetén állunk.

Fotó: Pixabay

Szerző: Tóth Pál

Rovat: Nézőpont

2017. november – december