Chiara Lubich A Fokoláre Mozgalom alapítója. Lelkisége laikusok ezreit állította és állítja a társadalom szolgálatába.

Amikor valamilyen szerencsétlenség ér, például megbukunk egy vizsgán, akkor emberi szempontból azt mondjuk: megbuktam a vizs­gán, mint ahogy Kis Szent Teréz is mondhatta volna azt, hogy: vért köptem. De természet-fölötti szemszögből azt a sikertelen vizsgát Jézus már magára vette, mikor eljött a Földre, és te a kudarc leple mögött Őt, az Ő arcát láthatod. Ez egy igazság, mint ahogy Szent Teréz számára is az volt, amikor azt mondta: „Megjött a Jegyesem.” Nekünk is azt kell mondanunk, hogy megjött a Jegyes, mert, ha a lelkünk Jegyese az elhagyott Jézus, akkor nem dobhatjuk el Őt magunktól, hanem át kell ölelnünk, meg kell próbálnunk átölelni. (…)

„Istenem, miért hagytál el engem…?”– kiált föl Jézus a kereszten. Azt mondják a te

ológusok, hogy olyan, mintha itt a Szentháromságban hasadás keletkezett volna. Ez nem így van, de emberként ez az érzés keríti hatalmába Jézust. S bár úgy érzi, hogy elhagyta az Atya, ami egy óriási tragédia, mégis azt mondja, és ebben áll rendkívüli ereje: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet…”, beléd vetem magam, akkor is, ha te elhagytál. Feláll a fájdalmából. Amikor valamilyen szerencsétlenség ér, például megbukunk egy vizsgán, akkor emberi szempontból azt mondjuk: megbuktam a vizs­gán, mint ahogy Kis Szent Teréz is mondhatta volna azt, hogy: vért köptem. De természet-fölötti szemszögből azt a sikertelen vizsgát Jézus már magára vette, mikor eljött a Földre, és te a kudarc leple mögött Őt, az Ő arcát láthatod. Ez egy igazság, mint ahogy Szent Teréz számára is az volt, amikor azt mondta: „Megjött a Jegyesem.” Nekünk is azt kell mondanunk, hogy megjött a Jegyes, mert, ha a lelkünk Jegyese az elhagyott Jézus, akkor nem dobhatjuk el Őt magunktól, hanem át kell ölelnünk, meg kell próbálnunk átölelni. (…)

„Istenem, miért hagytál el engem…?”– kiált föl Jézus a kereszten. Azt mondják a teológusok, hogy olyan, mintha itt a Szentháromságban hasadás keletkezett volna. Ez nem így van, de emberként ez az érzés keríti hatalmába Jézust. S bár úgy érzi, hogy elhagyta az Atya, ami egy óriási tragédia, mégis azt mondja, és ebben áll rendkívüli ereje: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet…”, beléd vetem magam, akkor is, ha te elhagytál. Feláll a fájdalmából.

Fotók: pixabay (1)

Forrás: Részlet Chiara Lubich

2001. december 16-án

adott válaszából. centrochiaralubich.org 

Fordította: Fekete Mária

Rovat: Alapkő

2017. szeptember- október