A számítógéppel animált filmek aranykorában szükség van olyan alkotásokra, amik rávilágítanak: nem csupán eredeti ötlet kell a filmes munkákhoz, hanem az ötletet elő kell tudni adni. A fiatal brit filmes Suzie Templeton rendező angol, lengyel, mexikói és norvég szakembereket hozott össze ehhez a nemzetközi kopro­dukcióhoz. A téma abszolút klasszikus: a Péter és a farkas Szergej Prokofjev gyermekeknek írt szimfonikus meséje, színházakban, leginkább bábszínházakban adják elő, a mai napig az egyik leggyakrabban előadott és legtöbb hangfelvételt megért zenemű ebben a műfajban. Ahhoz, hogy ez a filmvásznon is működjön, Suzie Templeton és csapata olyan technikához nyúlt, melyet többen megmo­solyogtak a 21. század első évtizedében. Báb animáció,

ami nem csupán nosztalgiázásra kiváló, de pillanatok alatt világossá válik a filmet nézve, hogy ma is életképes technika. A 2006-ban készült Péter és a farkas annyi érzelmet, annyi hangulati elemet jelenít meg és ment át az eredeti történetből, hogy egy percre sem lankad a nézői figyelem. A klasszikus zene és báb animáció izgal­mas párbeszéde, „felelgetése” építi fel Suzie Templeton alkotását. Az Amerikai Filmakadémia sem tudott szemet hunyni a lelkes alkotó csapat munkája felett, Templeton filmjét a legjobb animációs rövidfilmnek járó Oscar-díjjal tüntették ki.

Szerző: Gőbel Ágoston

Rovat: Szemrevaló

2017. július-augusztus

Kép: BreakThru Films