A hálózatok egyre aktuálisabb téma, hiszen átszövik a valóságot, amiben élünk. A városokban út-, víz-, csatorna-, elektromos és gázhálózatok vannak, valamint láthatatlan hálók, melyeken keresztül a mobiltelefonok kapcsolódnak, és persze webhálók. A kiegyensúlyozott fejlődéshez azonban az embernek kapcso­lati hálóban is el kell helyezkednie, ami elsősorban a szülőkkel, gyerekekkel, testvérekkel való köteléket jelenti. De aztán mindez egy szélesebb családdá növekszik, és magába foglalja a szomszédokat, barátokat is. Hogy egészségesen növekedjünk, fontos az egyre bővülő szeretet-kapcsolatrendszer, gondol­junk csak a kamaszokra. Ezekhez a szeretethálózatokhoz nem csövekre és kábelekre van ugyan szükség, de ez nem jelenti azt, hogy kevésbé valóságosak. Hasonlít ez ahhoz, amikor a telefon nem fogja az adást, és ennek következtében nem tudunk telefo­nálni. Amikor a kapcsolati hálózatok lazulnak meg, annak hatását a viselkedésben látjuk. „Szeretlek, ahogy azt a tetteim is mutatják.” És az ellenkezője: „A tetteid arról árulkodnak, hogy nem vagyok neked igazán fontos, még ha tagadod is ezt.” A szeretet a cselekedetek által mutatkozik meg, mivel test és lélek egysége vagyunk, nem pusztán szellemi lények: ami bennünk van, azt a tetteink tükrözik. Viselkedésünk fedi fel a kapcsolataink állapotát. A párkapcsolatban ez szembeszökő: „Abból, ahogy velem bánsz, érzem, hogy szeretsz-e vagy sem.” Szükségünk van tehát a folyamatos gesztusokra, hogy életben tartsák és újraélesszék a köztünk lévő köteléket. A gondosan ápolt kapcsolatnak térre és időre van szüksége a növekedéshez. Ez a párkapcsolatok terén közismert, de ezen a hálózatok messze túlmutatnak.

Fotó: Pixabay.com (1)

Szerző:  Barbara és Paolo Rovera

Forrás: CN / Fordító: Sás Benedetta Sára

2017.január-február