Túl a félelem alagútján

Sokszínű világunk megismerésében akadályoz minket az újtól való félelem.

Visy Petra Pszichológus, jelenleg iskolapszichológusként dolgozik egy budapesti középiskolában.

Főhősünk iparkodó léptein kívül semmi más nem hallatszik a kihalt éjszakai városrészben. Az utca koromsötétbe burkolózva fut a távol­ba. Hátborzongató zene kapcsolódik be a ritmikus menetelés monoton folyamába. A főhős szuszogását szinte az arcunkon érez­zük és feszülten várjuk, hogy mi történik, ha az út végéhez ér… feszülten figyelünk… félünk… Az élményt gyakran tapasztaljuk a horrorfil­mek kockáit nézve. A forgatókönyv rendszerint ugyanaz: sötétség, fojtogató csend, szokatlan, bizonytalanságot sugalló hangközökkel tűzdelt háttérzene, és a horrorfilmek tán legalapve­tőbb eszköze: a kiszámíthatatlanság, ami azt jelenti, nem tudjuk, mi vár ránk.

Mindennapi életünk sűrűn tűzdelt a kiszámít­hatatlan, és ezért félelmet keltő helyzetekkel. Félünk az első vizsgánktól, félünk, ha először kell a megszokottól eltérő útvonalon utaz­nunk. Félünk a számunkra új orvosi vizsgá­latoktól, az első munkanaptól. Félünk az új társaságtól és az idegenektől. A felsorolt esetekben a kiszámíthatatlanság mellett még egy alapvető jellegzetesség húzódik a félel­mek mögött: az ismeretlenség. A horrorfilm szereplőjével azonosulva rettegés fog el bennünket, mert nem tudjuk, ki vagy mi fogad az akkor még sötétség fedte útszakaszon. Hívatlanul torpedóznak minket a rosszabbnál rosszabb gondolatok, melyek rendszerint így kezdődnek: „Mi van, ha…” Félelmeink leküzdésében és kezelésében sokat segíthet, ha a helyzetet némi racionalitással kezelve átgondoljuk, hogy az eszünkbe ötlő, negatív kimenetelű események helyett, illetve mellett még milyen más opciók jöhetnek szóba. Vagyis milyen pozitív gondolatokkal egészíthetnénk ki a „Mi van, ha…” kezdetű mondatot. Több kimenet is eszünkbe juthat a hazafelé tartó szereplő bőrébe bújva. A sarok­hoz érve nem kizárt, hogy a kedvenc üzletünk kirakatát pillantjuk meg a régóta áhított leára­zás reklámjával. Összefuthatunk a barátaink­kal, akik épp vacsorázni tartanak és felajánlják, csatlakozzunk hozzájuk. Könnyen előfordulhat, hogy egy gyámoltalan állat néz ránk, meleg otthonra, kedves simogatásra kérlelő tekintet­tel. A lehetséges pozitív történések számba­vételével a félelmet kiváltó helyzetek más megvilágításba kerülnek. Közelebb kerül annak gondolata, hogy az ismeretlen nem csak rossz, hanem különleges, pozitív, építő is lehet, mely további ismeretszerzésre sarkall.

A cikk teljes terjedelmében az Új Város nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot rendelje meg a  terjesztes@ujvaros.eu emailcímen, vagy fizessen elő folyóiratunkra az Új Város lap / Előfizetés oldalon.

Fotó: Depositphotos.com/Felix Renaud (1)

2017.Március-április

Életmód

Szerző: Visy Petra