É l e t m ó d   PSZICHOLÓGIA

Raffaele Arigliani

A jókedv pozitív hatással van az emberre: javítja az egészségi álla­potunkat (azáltal, hogy felszaba­dítja a szervezetünkben az úgy­nevezett prosztaglandinokat), csökkenti a köztünk levő feszültséget. Hajlandóvá tesz más javaslatainak elfogadására, és elősegíti, hogy tevé­kenységünk pozitív kimenetelű legyen. Egyszóval a magánéleti és szakmai sikereinket is meghatározó tényező.

Jókedvű emberekkel jó érzés megis­merkedni, együtt dolgozni, barátkoz­ni. Társaságukban jobban érezzük magunkat. Szívesen válnánk mi ma­gunk is olyan emberré, aki jókedvű és jó hangulatot teremt maga körül. De vajon miért nem sikerül?! A jókedv a jelennel való megelégedettségből, a jövőbe vetett bizalomból, a derűből, az öniróniából és abból a képességből születik, hogy a helyzetekből ki tudjuk hozni a pozitívumot. Mélyen gyöke­rezik, a személyiségünkben, abban, hogy kik neveltek bennünket: érzé­keny, empatikus, vidám és mosolygós emberek, vagy éppen ellenkezőleg: szomorú, pesszimista és életkedvüket vesztett személyek.

Van akit jobban, van akit kevésbé neveltek vidámságra, de alapvető­en mindannyian a „jókedv építőivé” tudjuk alakítani magunkat. Hogyan? Ez leginkább nézőpont kérdése: mire fektetek hangsúlyt abban a helyzet­ben, amelyet éppen megélek? Félig üresnek vagy félig telinek látom a po­harat? Egy idős nagybátyám mindig mosolygott, és amikor vele voltam, olyan érzés volt, mintha egy nyugodt tenger mellett lennénk, ahol az üde szellő felfrissít, és jókedvvel, örömmel tölt el. Mindenből ki tudta olvasni a „szépet”: „Milyen szép magasak azok a fák!”, „Milyen kényelmes ez a fotel!”, „Nem szeretem ugyan a zöldséget, de nézd, milyen szép színe van!” Külön­leges tehetsége volt erre, és az ő „gyer­meki” egyszerűsége még nyolcvan évesen is jókedvet és derűt árasztott.

Egyikünknek sem lehetelen, hogy a „jókedv terjesztőjévé” váljunk. Végeztek egy kísérletet, amelyben egy átlagos munkanapon megkértek egy buszsofőrt, hogy ne köszönjön egyik utasnak sem, tehát mutasson mogorva hozzáállást. A következő napon ezzel szemben arra kérték, hogy próbálja meg örömmel fogadni őket, egyszerű viselkedési stratégi­ákat alkalmazva: köszöntse szívből jövő Jóreggelt!-tel az összes felszál­lót, és ha úgy érzi, mosolyogjon is rájuk. Egy megfigyelő lejegyezte, hogy mi történt a buszon. A második napon sokkal több ember beszélge­tett a buszsofőrrel és egymással is. Mintha kicserélték volna az utasokat, többnyire mosolyogtak, előzékenyek voltak, például szabadon hagyták az időseknek fenntartott ülőhelyeket. A buszsofőr állítása szerint a munka a második napon sokkal könnyebben ment, szinte élmény volt. Azzal, hogy kilépett önmagából, a saját termé­szetéből, mindenkinek örömet szer­zett, még saját magának is! A jókedv, a szíves fogadtatás fertőző, sokkal in­kább, mint egy vírus, és rögtön meg­látszik az eredménye.

És a családban? Azt javasolnám, hogy a házassági eskühöz fűzzünk hozzá még egy mondatot. Ezt valahogy így fogalmaznám meg: „A szülők meg­fogadják, hogy mindig optimisták és jókedvűek lesznek a gyermekeik­kel.” Erre azért lenne szükség, mert a gyermekekben akkor szilárdul meg az önbecsülés és a magabiztosság, ha a szüleik képesek hinni a jövőben, füg­getlenül a jelen racionális elemzésétől, és biztosak abban, hogy a köztük és a gyerekeik között lévő szeretet „végül mindent legyőz”. A jókedv lesz a gyü­mölcse annak, ha ilyen „szemüvegen” keresztül látjuk a világot, ha képesek vagyunk kiolvasni a pozitívumot min­den helyzetből.

Befejezésül hadd javasoljak egy egy­szerű trükköt ahhoz, hogy „mindig vidámak” legyünk, és jókedvet árasszunk magunk körül. Amikor úgy tű­nik, hogy semmi sem halad jó irányba, mielőtt elcsüggednénk és elszomorod­nánk, keressünk három pozitív dolgot abban, ami történik. Biztos vagyok benne, hogy meg fogjuk találni, és in­nen kihajthat a jókedv csírája! Ez nem butaság vagy könnyelműség. Ez a „rezi­liencia”, a képesség, hogy a nehézsége­ket ne fékező erőnek tekintsük, hanem lehetőségnek a növekedésre, és arra, hogy minél jobb megoldást találjunk az elénk táruló helyzetekre. Ennek a hozzáállásnak váratlan és csodálatos eredményeként rá fogunk találni ma­gunkban a jókedvre.

Forrás: CN Fordította: Szeles Ági

Új Város – 2016. november