F ó k u s z b a n  TECHNOLÓGIA

Soós Rita

Az elmúlt tíz év eseménydús gazdasági és társadalmi sokkhatásai annyira lekötötték Európa figyelmét – gondolok itt az amerikai pénzügyi buborék kipukkanására, a migrációs krízisre, a terrorfenyegetettségre, a brexit fémjelezte EU-válságra és még sorolhatnám –, hogy szinte észrevétlenül csöppentünk bele a digitális átalakulásnak nevezett IV. ipari forradalom korszakába.

 Annak ellenére, hogy évtizedek óta hatalmas átrendeződések zajlanak a világgazdaságban, a javak elosz­tásában és az új hatalmi struktúrák kialakulásában, a felmérések szerint a legtöbb profitorientált európai cégnek nincs stratégiája arra vonatkozóan, hogy mit is kezdjenek az új helyzettel. Ez azért problémás, mert a digitális szakértők szerint 2016–17-ben robbanásszerű átalakulás várható, és víziójuk szerint az ipari átrendező­dések mellett az elkövetkezendő 25-30 évben a jelenleg ismert foglal­kozások közel 50%-a el is tűnhet.

E cikknek nem célja a technikai vívmányok tudós elmék által is kiismerhetetlen labirintusának feltér­képezése. Szeretnék azonban néhány társadalmi szempontra rávilágítani. Szinte naponta halljuk, hogy a fejlett ipari társadalmak öregedő korfája miatt egyre égetőbb a szakemberhi­ány. Míg a korábbi ipari forradalma­kat a hatékonyságnövelés fűtötte, a IV. szakaszt inkább az utánpótlás hiánya jellemzi. A robotok meg-jelenése is ezt a problémát kívánja kezelni (gondoljunk az autóiparra, a logisztikai szektorra, vagy arra, hogy lassan már a kórházi műtőket is robotok foglalják el). Ehhez társul a nyersanyaghiány, valamint az a tény, hogy Ázsia szédületes tem­póban fejlődik és exponenciálisan nő azoknak a száma, akik számára a nyugati életszínvonal elérése már valós lehetőség. Miközben a fuldok­ló természet azonnali változásokért kiált, a kapitalizmus farkastörvénye a profitról mond le utoljára, és a techni­ka imádatában élő ember ezekre a kihívásokra újabb technikai megoldá­sokkal kíván válaszolni.

Bizonyára a különböző generáci­ókban másképp jelenik meg ez az átalakulás, aminek sok pozitív hatása is van, hiszen az információ elérése ma már nem egy szűk réteg kivált­sága. Mégis elengedhetetlen, hogy ezt az irdatlan mértékű változást a Bölcsesség szemével nézzük. Annál is inkább, mert a digitális forrada­lom – véleményem szerint – súlyát és hatását tekintve a maghasadás felfedezésével vetekszik. Az interne­tes és egyéb technológiai fejlesztések életünk egyre több területére van-nak jelentős hatással. Gondoljunk csak a társadalmi kapcsolatainkra, a médiára, az ügyfél-kommunikáció­ra, az oktatásra, a pénzügyek világára, az államizgatásban történő változá­sokra. Sőt, lassan már családi, baráti, egyházi kapcsolataink sem működnek a technikai vívmányok nélkül.

Tipikus jellemzője ennek az átalaku­lásnak, hogy az ember észrevétlenül bekerül egy virtuális körforgásba, s a korábbi kölcsönösségre és egymás befogadására törekvő hús-vér talál­kozásokat a digitális „intimitás” váltja fel. Ijesztőek az adatok annak fényé­ben, hogy a nyugati társadalmakban a 8 és 18 év közötti fiatalok naponta több mint 10 órát töltenek valamilyen technikai eszköz használatával.

A magyarázat már-már abszurd, de csak első ránézésre. Dr. Máté Gábor, Kanadában élő magyar szár­mazású orvos szerint az átalakulás legnagyobb ellentmondása, hogy „amikor a digitális eszközök megje­lentek, hogy kezeljék az információ­kat, feltételezték, hogy vagy üzleti cél­ból, vagy oktatásra, vagy szórakozásra fogják használni azokat. A tudósok azért fejlesztették ki a világhálót, hogy elősegítsék a bonyolult és összetett adatok gyors és hatékony kommunikációját.” A digitális forra­dalom azonban teljesen más irányba indult. Kiderült, és ez a fiatalokra fokozottan igaz, hogy „az emberek központi vágya nem az információ megszerzése a világról” hanem „az együttlét, az összetartozás érzése. (…) Meg akarunk győződni, hogy össze­tartozunk azokkal, akik fontosak ne­künk. A lenyűgöző technológia, amit eredetileg az információk átadására terveztek, a kapcsolatok hajszolásának eszközévé vált.” A közösségi média azonban nem alkalmas arra, hogy az állandó visszacsatoláshoz szokott ember a legmélyebb érzéseit megossza másokkal. Ráadásul „a tartalom sok esetben mesterkélt és sekélyes.” Sok esetben azt sem tudjuk, ki van a vonal másik végén…

További veszélyforrás, hogy míg az atomenergia felhasználását tudósok és globális felhatalmazással bíró nemzetközi szervezetek felügyelik, a digitális átalakulásról, aminek a lehetséges kimenetelét felmér­ni sem tudjuk, ez nem mondható el. Az okostelefon korában a világ összezsugorodott, a nyugati jólét karnyújtásnyira került széles töme­gek számára. S míg évszázadokkal ezelőtt komoly kémhálózatra volt szükség ahhoz, hogy egy társadalom sebezhetőségét feltárják, mára ezek az információk is néhány kattintás­sal beszerezhetők. Közismert tény továbbá, hogy az internetnek számos olyan bugyra van, amit a szervezett bűnözés is felhasznál saját céljaira, sok esetben kihasználva az átlagem­ber naivitását.

A tudás hatalom, de egyben súlyos felelősség is. Ádám és Éva óta az emberiség legnagyobb dilemmája, hogy mit kezdjen a rábízott tudással. Mélyen belénk van kódolva a világ felfedezésének és megismerésének vágya, s talán nem véletlen, hogy ezáltal vagyunk leginkább sebezhe­tőek. Ha végignézzük a 20. század nagy drámáit, sejteni kezdjük, miért büntette Isten olyan keményen az első emberpárt, akik a tudást ki akarták vonni a Teremtő fennhatósá­ga alól. S mégis, újra és újra, minden történelmi korban az emberiség kísérletet tesz új Bábelek építésére, ahol jószándékú emberek közremű­ködésével zajlik a gonoszság erőinek egyesítése. Ne gondoljuk, hogy ezt a harcot a Krisztus nélkül élő individu­alizált ember meg tudja nyerni.

Fotók: © Depositphotos.com/ roberto saporito, Pixabay.com (2)

Új Város – 2016. november