Maria Voce, a Fokoláre Mozgalom elnőkének beszéde

„Az egység lehetséges.” Talán abszurdnak hangzik napjaink­ban ez a kijelentés Európában, melyre a világméretű terro­rizmus, az egyre több háború, a bibliai mértékű migráció, a fokozódó intolerancia nyomja rá bélyegét. Álom ez, utópia? Nem, ellenkezőleg: egy tapasz­talatról beszélünk, amelyet különböző európai keresztény mozgalmak és közös­ségek immár több mint 15 éve élnek, és tanúsítják, hogy az egység lehetséges.

Megtapasztaltuk, hogy van valami soha el nem múló, elpusztíthatatlan, ami összeköt minket: a Szeretet, a Szeretet-Isten. Ez a Szeretet tágra nyitotta szemünket és a szívünket, hogy átöleljük kontinen­sünk félelmeit, könnyeit és reményeit. Ebben az egész negatívumban, mely mintha felülmúlna bennünket, felismerjük az emberré lett Isten kereszten elszen­vedett fájdalmát, aki megmutatta ezzel mérhetetlen szeretetét, és megnyitotta számunkra a feltámadás reményét.

Mai rendezvényünket három kulcsszó jel­lemzi: találkozás – kiengesztelődés – jövő.

Azért találkozhatunk, mert azzal, hogy Isten megtestesült, elénk jött, hogy talál­kozzon velünk.

Azért engesztelődhetünk ki, mert Jézus a kereszten kiengesztelt bennünket Istennel és egymással.

Azért járhatjuk biztosan a jövő útját, mert Ő, aki legyőzte a halált, velünk van, és Európa valamint a világ egysége felé vezet minket, hogy megvalósulhasson imája: „Legyenek mindnyájan egy” (Jn 17,21).

Valóban érdemes életünket egy ilyen hatalmas cél szolgálatába állítani. Szeret­nénk együtt bocsánatot kérni a múltbeli szakadásokért, melyek háborúkba és halálba hajszolták Európát. Szeretnénk ma együtt tanúságot tenni a tiszteletben és az egyházaink, közösségeink különbö­zőségének szépségében megélt egy­ségünkről. Szeretnénk együtt annak az újdonságnak a szolgálatában állni, mely segít, hogy újra elinduljunk Európa útján.

Mi – életünkkel elköteleződve – továbbad­hatjuk az evangélium újdonságát. Jézus a halála előtt így imádkozott: „Atyám, legyenek mindnyájan egy.” Megmutatta, hogy mindnyájan testvérek vagyunk, és az „emberiség családja” lehetséges, az egység lehetséges, az egység felé tartunk.

Mi, akik ma itt vagyunk, vállaljuk, hogy eszközei leszünk ennek a fordulatnak, Európa új távlatának, eszközei az egység felé vezető út felgyorsulásának, és mély párbeszédet kezdünk a Föld minden emberével, minden emberén keresztül.

Ez a párbeszéd az úgynevezett „arany-szabállyal” lehetséges, mely így szól: „Ne tedd azt másnak, amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek” (vö. Lk 6,31). Ez tulajdonképpen azt jelenti: szeress. És ha a szeretet kölcsönössé válik, kibon­takoztatja mindenki között a testvérisé­get. Európa pedig az egyetemes testvéri­ségben fedezheti fel újra hivatását.

Chiara Lubich még az 50-es években ezt írta: „Ha egy napon a népek fel tudják majd áldozni önmagukat, és a hazájukról alkotott elképzelésüket (…), és ez meg­valósul az államok közötti kölcsönös szeretet által, amit Isten ugyanúgy kér, mint a testvérek között megélt kölcsönös szeretetet, az a nap egy új korszak kezde­te lesz.”

Éljünk tehát ezért az új korszakért! Az egység lehetséges!

Fordította: Fekete Mária

Új Város – 2016. szeptember