S z í n e s   r i p o r t  FIATALOK

Simkó Zsófia

A Pure Fashion programról beszélgettünk Fekete Ágival, a kétéves képzés egyik résztvevőjével.

A Pure Fashion, vagyis Tiszta Divat program egy két éves, keresztény értékeken nyugvó képzés középiskolás lányok­nak. Célja az, hogy segítse a lányokat nő(i)ségük megélésében, megszeretésében és kibontakoztatá­sában. A belső és a külső szépség, a női hivatás, kinek-kinek a tehetsége kamatoztatása a társadalom javára mind a program témái.

A Pure Fashion (a továbbiakban: PF) honlapján olvasható a prog­ram hivatalos célkitűzése. Ági, te hogyan fogalmaznád meg a képzé­setek lényegét?

Egyrészről nyilván az is a cél, hogy majdan egyszer felelősségteljes fele­ségek, anyák, nők legyünk, értékes tagjai a társadalomnak. És ez teljesen rendben is van. De ehhez – rövidebb távú célként – azt tűzték ki, hogy már most, serdülőként jól érezzük magunkat a bőrünkben, ezért se­gítenek a helyes önbecsülésünket megtalálni, hogy értékesnek érezzük magunkat és így magabiztos nőkké váljunk, akik helyén tudják kezelni a szépséget, mind a külsőt, mind a belsőt. Olyan nőkké, akik tudják, hogy csinosnak és szépnek lenni lehet anélkül – sőt, anélkül lehet igazán – hogy kihívóvá válnánk.

Hogy látod, melyikre fókuszáltak jobban a programok összeállítása­kor: a külsőre vagy a belsőre?

Azt mondanám, a belső szépség kapott 60%-ot, a külső 40-et. Nagyon komplex programot állítottak össze. A havi egyszeri találkozóink mindig imádsággal, elmélkedéssel kezdődtek, utána pedig valamilyen téma kibon­tása következett egy szakértő előadó bevonásával. De sohasem pusztán előadásokat kellett hallgatnunk, hanem egy beszélgetés bontakozott ki, ahol várták a véleményünket, kérdése­inket, tapasztalatainkat. Volt szó férfi és női szerepekről, hivatásról, felelős­ségvállalásról, időbeosztásról, konflik­tuskezelésről, életcélok megfogalma­zásáról, szeretetnyelvekről, de emellett főzésről, stílusról, divatról, sminkelés­ről és némi etikettről is. Már ezek is hozzáadtak az önismeretünkhöz, de ez külön témaként is szerepelt. Nyilván ezek olyan témák, amelyek máshol – otthon, közösségben, bará­tok előtt – is előkerülnek, de itt sokat számított a szakértők jelenléte.

Emellett volt lelki nap és önkéntes­kedés is, valamint a „talentumaink” bemutatása egymásnak, ahol visszajel­zéseket is kaptunk, bátorítást és építő  gondolatokat. De nem csak komoly dolgokról volt szó: a zumba órák például mindig sok nevetést hoztak.

Te miben gazdagodtál, mit tanultál az elmúlt két évben?

Először is minden találkozási alkal­munkat körbelengte az a hangulat, amit én csak PF légkörnek nevezek. Ez egy barátságos, melegséget árasztó atmoszféra, ahol azt közvetítik feléd, hogy fontos, értékes vagy. Ebben a vezetők, a koordinátorok különösen is élen jártak, de az ő viselkedésük átragadt arra, ahogyan mi, lányok egymás felé fordultunk. Jó csapattá váltunk, igaz barátságok szövődtek. Ez jelentette a táptalajt, és számomra legalább annyira fontos volt, mint maga a „tananyag”.

Ebből a légkörből fakadt az a látásmód is, hogy tanuljuk meg a lehetőségeinkből és az adottsága­inkból a legtöbbet kihozni, testi­leg-lelkileg. Nekem ez segített jobban elfogadni és szeretni saját magam, hálásnak lenni, és irgalmasabban ránézni a hibáimra. Azóta próbálok úgy bánni magammal, ahogy egy nagyon jó barátnőmmel tennék:

ha ő hibázna, őt megvigasztalnám. Akkor magammal is hasonlóan kelle­ne tennem.

Úgy gondolom, ez minden kamasz lányra ráférne, de az igény alapján úgy tűnik, a fiúkra is. Örülök, mert szep­tembertől egy nekik szóló képzés is elindul majd, őket érintő kérdésekkel, kihívásokkal.

A képzéseteknek van egy formális, ünnepélyes lezárása, egy gálaest. Milyen érzés volt erre a napra készülni?

A gálaest tulajdonképp egy divat­bemutató, ahol táncelőadás, közös éneklés és egy díjnyertes videóbe­játszás is helyet kapott színesítő műsorszámként. A fő napirendi pont azonban mégiscsak a divatbemutató, ami a két év során elsajátított maga­biztosságunkat hivatott megmutatni a meghívott közönségnek. Mondanom sem kell, itt nagyon szükségem volt a „komfortzónámból” való kilépés­re, ahogy általában a többieknek is. Előtte a stylisttal kiválasztottuk azt a két ruhát, amiben a kifutón végigmentünk. Olyat választott nekem, amiben elsőre nem éreztem otthonosan magam, izgultam, hogyan fogok benne mozogni. Aztán megba­rátkoztam a darabbal, mert rájöttem, hogy valóban jól áll.

Nehéz nap volt. Reggel korán fel­utaztunk Budapestre. Gyakoroltuk a korábban megtanult „modelles” járást, kisminkel­tek, segítettek a hajunkat el­készíteni, szóval nagy volt az izgatottság. Az egész idegen és szokatlan volt elsőre.

Ebéd után jött egy lelki rész. Imádkoztunk és hálát adtunk az elmúlt két évért. Az estét is oda tettük Isten elé, hogy jól tudjunk benne jelen len­ni, és a gála Róla is szóljon. Nagyon méltó befejezése volt ez a programnak. Ezután úgy mentünk ki a kifutóra, hogy az izgalom mellett boldogsá­got is éreztünk. Mert sokan eljöttek, akik számunkra fontosak, barátok és családtagok is. Mi pedig mosollyal biztattuk egymást útközben. Nagy bátorítást jelentett.

Végezetül elénekeltünk együtt egy dalt Isten nagyszerűségéről. Igazi ünnep volt.

Fotók: Kalán Attila, Hegedűs Márton (2)

Új Város – 2016. július – augusztus