Elköteleződés egy életre
Életmód FIATALOK
Francesco Châtel
Mi értelme van manapság a felelősségről beszélni, ha sok házasság – ha egyáltalán megköttetik – rövid idő alatt tönkremegy? Olykor még papok és szerzetesek is elhagyják hivatásukat. A döntés, amelyet ma még helyesnek vélünk, holnap már tévedésnek tűnhet.
aláírt levél
Az élet, és mindaz, ami körülvesz minket, folyamatos mozgásban van, végtelen sok inger bombáz minket. Ebből adódóan gyakran kicsinek és törékenynek érezhetjük magunkat. A tömegkommunikáció sebessége és ereje egyrészről közelebb hozza egymáshoz a világ különböző pontjait, másrészről azonban összetett és bonyolult helyzeteket tár fel előttünk, amelyek elől bezárkózunk saját világunkba, és az „élj a mának” mentalitásba. Mindez afelé sodor sokakat, hogy ne köteleződjenek el – nem csak hogy örökre, de még rövid időre sem.
Vannak azonban olyan fiatalok, nem is kevesen, akik képesek össz-hangban élni a döntéseikkel, és – hozzád hasonlóan – értelmet akarnak adni az életüknek, el akarnak köteleződni. Ugyanakkor döntésüket nem gondolják át alaposan, ez pedig azzal a következménnyel jár, hogy az első akadály láttán irányt változtatnak. Bizonyos döntések meghozatalakor van ugyan bennük valamiféle felelősségtudat, de ez nem állja ki az idő próbáját. Ez akkor történik meg, amikor valaki – a kultúrájából, életkorából vagy tapasztalataiból adódó szokásoknak megfelelően – döntést hoz egy fontos kérdésben, mert az adott pillanatban ezt érzékeli a leghelyesebbnek és a leglényegesebbnek, de közben nem tekint előre egy nagyobb célra, amely felé az életét irányíthatná. Azt mondhatnánk, hogy ezek a döntések jól megfelelnek az adott pillanat igényeinek, de hiányzik mögülük egy alapdöntés.
Ez utóbbi feltételez egy világos célt, egy bejárandó utat és az üzemanyagot, hogy meg ne álljunk. Ez az üzemanyag az igazi szeretet, amely időtálló kötelékeket teremt, és az ingyenes és örök ajándékozás dinamikájában nyilvánul meg.
Tehát ahhoz, hogy felelősségről beszélhessünk, életünkre egy nagyobb terv részeként kell tekintenünk, amelyben mindenkinek szerepe van, de jócskán túlmutat rajtunk.
Forrás: CN
Fordította: Szeles Ági
Fotó: CN
Új Város – 2016. június