Illúzió vagy vízió?
Az utóbbi években egyre inkább elvesztettem az Eurovízió iránti érdeklődésemet, mivel ritkán igényes a zenei felhozatal, másrészt az anyanyelvek eltünedeztek. Még 2012-ben voltam a leglelkesebb, mikor Bakuban az udmurt nagymamák majdnem megnyerték. Idén is majdnem minden fellépő angolul énekelt. Miután egy ukrán barátom üzente, hogy egy bizonyos Jamala megnyerte a versenyt Ukrajna színeiben, akkor tájékozódtam, mi is történt. Egy félig krímitatár, félig örmény muszlim énekesnő angol sorokkal megtűzdelt, krímitatár nyelven énekelt siratójával aratta le a babérokat. Ausztrália, a legesélyesebbnek tartott befutó második lett, Oroszország a harmadik helyen végzett. Mindez miért érdekes? Nagyszerű, hogy egy kisebbségi nyelv, vallás, kultúra jelent meg Európa számára Stockholmban. Más kérdés, hogy sokak szerint voltak más, tehetségesebb fellépők is. A közösségi oldalakon kétféle győzelemről beszélnek: politikai és zenei győzelemről. A politikai alatt Ukrajnáét értik, a zenei alatt pedig Ausztráliáét. Az biztos, hogy Ausztrália nem vesztett, mivel Dami Im énekesnő így is bombaként robbant Európában, nézettsége a youtube-on rohamosan nő. Szerintem csodálatos hangja van. Jamala dala az 1944-es szovjet deportálásokról szól, mikor a dédanyját a népével együtt kitelepítették Belső-Ázsiába, politikai, emberi mondanivalója vitathatatlan. Örülhetünk, hogy nem egy ezredik angol nyelvű maszlag nyert, hanem valami különleges és elgondolkodtató, amelynek üzenete roppant aktuális.
Antal Gergely
Fotó: www.b.dk
Új Város – 2016. június
MOZAIK – Aktuális