Közelmúlt
N é z ő p o n t
Körmendy Imre
Nemrég emlékeztünk meg a kommunizmus áldozatairól, s ez bennem is emlékeket idézett fel.
Ötvenöt évvel ezelőtt, egy februári hajnalon az országban nyolcszáz helyen tartottak házkutatást – négyszázat Budapesten, s majd ugyanennyit vidéken. Több mint száz egyházközeli embert tartóztattak le a Fekete Hollók fedőnevű akció keretében. Még azon a délelőttön találkozott az ország politikai vezetése a katolikus püspökökkel, akiket tájékoztattak az egyházban történt összeesküvésről. A püspöki kartól március 15-re követelte az ország vezetése, hogy határolódjon el az államellenes összeesküvés résztvevőitől. Tíz perben sok embert ítéltek letöltendő börtönbüntetésre, az egyik „visszaeső” pap 12 évet kapott, de családapákat is többévi börtönbüntetésre ítéltek koncepciós perekben.
Egy hétre rá, február 15-én napfogyatkozás volt, ekkor érkezett hazánkba Chiara Lubich rokonlátogatásra. Beszámolójából tudjuk, hogy a légkörben érezhető volt mindez, még ha pontos hírek, adatok akkor még nem is voltak ismertek. A „csend egyházában” valaki angyalszobrokat faragott, hogy az emberek legalább ilyen áttételes módon találkozhassanak a természetfelettivel. A félelem szinte tapintható volt, 56 öröksége is veszni látszott.
Miért érdekes ez ma számunkra? A történelem az élet tanítómestere, tartották a régiek, de alighanem ennél többrétegű üzenete van az akkor történteknek. Mindent meg kell tennünk, hogy ideológiák, sokat ígérő, de hamis tanítások ne vihessenek tévútra bennünket. S nagyon vigyáznunk kell, hogy meggyőződésünk „teljes igazának tudatában” se ítéljünk el másokat, ha nem osztják véleményünket. Figyelmeztetnek ezek az idők, hogy ne hagyjuk magunkat becsapni, félrevezetni, még akkor sem, ha ígéretük szerint minket akarnak megvédeni minden veszedelemtől.
A hitükért börtönbüntetést szenvedők, a vértanúk arra bátorítanak, hogy merjünk az ár ellen úszni, kereszténynek maradni egy haszonelvű világban, és egy nem kifizetődő meggyőződés mellett kitartani.
Új Város – 2016. április