A z   i g e   é l e t e  

Nem volt otthon semmi ennivaló. Fogtam ezer frankot és egy adag kukoricát, az egyiket a közlekedésre, a másikat pedig, hogy megőröl­tessem a malomban. Leintettem az első taxit. A sofőr mellett egy idősebb úr mélyen aludt. Észrevet­tem, hogy a taxis ki akarja venni az úr táskájából a pénztárcáját, ezért amikor megérkeztünk úti célomhoz, ezt mondtam: „Ő az én apám, velem kell kiszállnia.” A sofőr próbálta ismételgetni, hogy ez nem az a cím, amit a bácsi mondott. De mivel én ragaszkodtam ahhoz, hogy hagyja kiszállni, kért tőlem ezer frankot. Rögtön odaadtam neki, és miu­tán elvettem a bácsi táskáját, őt is kisegítettem, de ő továbbra is aludt. Nálunk gyakran megesik, hogy a sofőrök elkábítják az utasokat, hogy kirabolják őket. A bácsi csak akkor ébredt fel, amikor lefröcsköltem egy kis vízzel. Elkezdte keresgélni a tás­káját, és látta, hogy megvan minden pénze. „Megmentetted az életemet” – mondta, és adott ötezer frankot. Ezután kerestem neki egy megbíz­ható taxist, aki épen és biztonság­ban hazavitte az otthonába.

(Kamerun)

Fotó: pexels.com / Omar Alnahi

Új Város – 2016. március