N é z ő p o n t   Film

Kovács Bertalan

A Star Wars-láz a család apraját-nagyját érinti.

Kétlem, hogy lenne bárki, akinek elkerülte volna a figyelmét az elmúlt hónapokban ismét fellendült Csilla­gok háborúja-láz. Az eset apropója természetesen a film­sorozat „Az ébredő erő” címmel, decemberben megjelent hetedik epizódja, amely az 1977-ben és az 1999-ben indult előző két trilógiát követő sorozat első része. Ennek az új trilógiának a második részét 2017-re, befejező epizódját pedig 2019-re várhatjuk, így a rajongóknak (és tulajdon­képpen mindenki másnak) még egy darabig jó oka lesz a témát igencsak aktuálisnak tekinteni.

„Már megint ez az őrület!” – mondhatja valaki, aki már sokallja a rengeteg lézerkardos óriásplakátot, a lép­ten-nyomon felcsendülő Darth Vader-témát, vagy hogy ismerősei körében egyre többször van szó az erőről, jedikről és sithekről, vagy Han Solo és Leia hercegnő sze­relméről. Nem is beszélve a Star Wars-os plüssfigurákról, kártyákról, játékokról, kütyükről, animációs TV-soroza­tokról… Egy szó, mint száz: ezt, aminek szemtanúi va­gyunk, egészen nyugodtan lehet Csillagok Háborúja-őrü­letként aposztrofálni.

Nem áll szándékomban eltitkolni, hogy én magam is Csillagok Háborúja-rajongó vagyok, vagy legalábbis (talán a „rajongó” picit erős kifejezés) szimpatizáns. Nehe­zen tudok azonosulni azokkal, akik a puszta népszerűség­ben valamilyen veszélyforrást látnak, akik úgy gondolják, ha sokan szeretik, sokan beszélnek róla, akkor az bizonyá­ra rossz, sőt, népbutító. Mások szerint a történetben túl nagy hangsúlyt kap a háború és a pusztulás, és a gonosz karaktere is túl domináns, így a film kifejezetten káros.

Számomra a Csillagok Háborúja egy mese, sőt – ha megpróbálunk picit a vizuális effektek mögé, magára a tör­ténetre tekinteni – kifejezetten bájos mese. A cselekmény sok eleme, ahogy minden mesében, a mi világunkról és a jelenkor egyszerű hőseiről szól. Talán azért lelkesít annyi embert, mert a valóság szörnyűségei ellenére, amikkel nap mint nap találkozunk a hírekben, még mindig sokakban megmaradt a gyermeki egyszerűség, aminek, végső soron, még örülnünk is kéne.

Fotó: www.moviepilot.de

Új Város – 2016. február