Mese  3-TÓL 99 ÉVES GYEREKEKNEK

Lauretta Perassi

Történt egyszer, hogy a kőszáli kecskék versenyt rendeztek ma­guk között: aki legelőször felér a Kristályhegy csúcsára, azt fogják királlyá koronázni. Szeverin, a mormotafiú elhatározta, hogy Hófehérnek fog drukkolni, s a versengés kezdetétől le sem vette szemét választottjáról.

Hófehér sebesen galoppozott a fennsí­kon át, majd felszökött a sziklás mere­délyre. A szél azonban egyre erőseb­ben fújt, szürke fellegek gyülekeztek az égen. „Én aztán nem ijedek meg tőletek!” – rikkantotta Hófehér a viharfelhők felé, s már a csúcs alatt járt, a célegyenesben.

Ám ebben a pillanatban, szinte válaszként elsötétült az ég, kitört az igazi égihábo­rú, villámok csapkodtak, mennydörgés rázta a tájat. A vad szél nem kí­mélte a kőszáli kecskét, jégdarabok szúródtak a hátába, szinte levegőt sem kapott. Hófehér lassan lehorgasztotta a fejét, és elkezdett óvato­san lefelé ereszkedni. „Neee!” – ugrott fel a helyéről Szeverin – „Kérlek, könyörgöm, ne fordulj vissza, elveszítjük a versenyt!” A kecske azonban nem hallgatott a bátorító szavakra, ezért Szeverin így folytatta: „Gyáva nyúl! Anyámasszony katonája! Ostoba hencegő! Üresfejű!” Talán nem minden mondata illett a helyzethez, de jól érzékeltették a mormotafiú haragját.

„Mit kiáltozol, Szeverin?” – kérdezte az anyu­kája, aki ekkor ért csak oda.

„Anya! Ha itt lettél volna, és velem drukkoltál volna, akkor talán Hófehér nem adja fel és nem fordul vissza.”

„Ahelyett, hogy rikoltoznál, nézz csak oda mi történik!”

Szeverin eddig még a szemét is eltakarta, hogy ne kelljen végignéznie választottja csúfos ereszkedését, most felnézett, és felkiáltott: „Egy arany szivárványkorona van Hófehér fején! De hát nem is győzött, hogyan lehetséges ez?”

„Az igaz, hogy nem nyert a versenyen, de valamit mégis sikerült legyőznie. Tapsold meg, kicsim, és tanulj tőle: nagy bátorság kell ahhoz, hogy felismerjük, vannak nálunk nagyobb dolgok, melyek előtt térdet kell hajtanunk. Az élet nem csupán győzelmek­ből áll.”

Mialatt Szeverin tapsolt, Hófehér szívébe alázatos öröm költözött, és boldogan galop­pozott el a tölgyek felé, hogy hódolattal tisz­telegjen a kőszáli kecskék új királyának.

Forrás: CN

Fordította: Feltserné Bernáth Mária

Új Város – 2016. január