Luxus vagy szükséglet?
Nézőpont Kultúra
Könyvírással, -kiadással foglalkozók, „hivatásból” olvasók és amatőrök, a szó szerinti könyvszeretők gyakran felteszik a kérdést, milyen jövő vár a nyomtatott könyvre a digitális médiumok térnyerésével. Fogunk-e még ujjunk nyálazva lapozgatni, vagy kattintunk és képernyőt simogatunk. Néhány szemponttal szeretnék ehhez a töprengéshez kapcsolódni.
A papírra nyomtatott könyvnél környezetbarátabb az elektronikus megoldás. Az e-könyvek kicsik és könnyűek, memóriájuk akár több ezer kötetnyi – „bibliotéka a hátizsákban”. Viszont nincs meg a sajátos, összetéveszthetetlen illatuk.
|
|
|
A könyv értéke nem a formátumától függ. |
A könyv minden formája rávilágíthat a látás örömére, hogy mekkora áldás, ha valaki olvasni tudja. Van, akinek ez sosem adatik meg, vagy elveszíti ezt a képességét. Így lehet egy olvasnivaló a vágyak netovábbja: a színes tintával álmodó vagy mesét hallgató kisgyermeknek, egy nem látó embernek (milyen jó, hogy a hangoskönyvet és Braille-írást is feltalálták), ahogy lehet pillanatnyi teher egy egyetemi hallgatónak a vizsgaidőszakban.
A könyvekben kódolt tudás demokratizálása jelenthetne rendszerszintű megoldást a háborús övezetekben, ahonnan eszmék nem tájékoztatott, megtévesztett, így fanatikus hívei sarjadnak. Paradox és nehéz: ahol egy könyv luxuscikknek, fölöslegnek tűnhet, bombázás, menekülés közben, pont ott volna a tanárok mellett leginkább szükség rá, hogy bezárt gyermekek szemét-szívét nyitogassa. Úgy tűnik, erről beszélni sem illő békében, könyvvel az éjjeliszekrényen.
A Biblia „könyvségét” szeretném még szóvá tenni, amelyben egyetlen könyvben olvashatók keresztény hitünk alapjai. Néhány évtizede még papnövendékeknek sem lehetett saját példánya, ma könnyű hozzáférni, elektronikusan is. Érdemes elolvasni a sokkötetes sikersorozatoknál rövidebb, velősebb Isten-szót.
A nyelvet nem kell különösebben „ápolni”, mert nem beteg. Érdemesebb ugyanígy nem jósolgatni, „rágörcsölni” a nyomtatott könyv megőrzésére, nehogy végül rezervátumba csukjuk. Hadd érvényesüljön a változás természetes iránya.
Molnár Zsófia
Fotó: en.wikipedia.org
Új Város – 2016. január