A gyerekek félelmei
Az ötéves kislányom gyakran fél. Mit tehetnék?
aláírt levél
A gyerekek fejlődése hatalmas felfedezésekkel jár. Felfedezik az örömöt, de sok félelmet is, amit mi hajlamosak vagyunk alulértékelni. Felnőttként már tapasztalataink alapján tudjuk, hogy előbb vagy utóbb ezek a félelmek maguktól elmúlnak. A gyerekek számára azonban az idő örökkévaló, a dolgok megmaradnak ugyanolyannak. Így amikor örülnek valaminek, végtelen a boldogságuk, teli torokból nevetnek és kicsattanó örömöt érezhetnek. De a félelmük is végtelen, és ez nagy szenvedéssel jár. Ezért van, hogy fájdalmukban sírva fakadnak, kétségbeesettek és vigasztalhatatlanok. Az idő és az események ily módon történő, abszolút felfogásával szemben nagyon fontos a szülők nevelési módszere. A szülőkön áll, hogy fenntartják-e a gyerek örömét, tudnak-e vele mosolyogni, bátorítani őt, mellette lenni a játékban, kifejezni neki az örömöt fizikailag is (dédelgetéssel, gyengédséggel). De a szülőkön áll az is, hogy letöröljék a könnyeiket, hogy elfogadják a síró gyereket a félelmeivel együtt, és megtanítsák gyermeküknek, hogyan tudja kezelni az eseményeket és az elkerülhetetlen, apró csalódásokat. Úgy tudnak a gyermek mellett állni félelmeiben, ha megteszik a maguk részét, éreztetik vele, hogy a világ nem dől össze, és hogy a félelem meg fog szűnni. Ezt főképp úgy érhetik el, ha először elmagyarázzák a dolgokat, majd türelmesek és elfogadóak a gyerekkel. A gyermek így majd megérti, hogy bár léteznek félelmek, azok nem nagyobbak nála, mert azokat irányítani lehet, és le is lehet győzni. Fontos, hogy ne feltételezzük, hogy a gyerek szándékosan sír, vagy, hogy azért nem hajlandó aludni, mert szeleburdi. A gyermek szeret minket, és ha sír lefekvés előtt, az azért van, mert fél attól, hogy elveszít minket és önmagát is alvás közben. Legyünk mellette, és magyarázzuk el neki, hogy amikor alszik, mi a mellette lévő szobában fogunk aludni, hogy mellette vagyunk alvás közben is, reggel pedig egy finomat reggelizünk közösen. Még akkor is, ha sír, őszinték voltunk vele, … és nagykorában hálás lesz érte.
Ezio Aceti
Forrás: CN Fordította: Szeles Ági
Fotó: © Depositphotos.com/ Piotr Ambroziak
Új Város – 2015. október
M e g k é r d e z t ü k – PSZICHOLÓGIA