Egy # jel a békéért
S z í n e s r i p o r t TEENS4UNITY
Egy # jel a békéért
2015. május 3-án negyedszerre rendezték meg a Run4unity világstafétát.
Háromévente rendezik meg 2005 óta világszerte a Fokoláre Mozgalom tizenévesei a Run4unity stafétát. Minden időzónában 11 és 12 óra között valamilyen sporttevékenységet vagy akciót szerveznek barátaikkal együtt, azaz jelképesen körbefutják a földet, hogy ország-világ előtt hangot adjanak a békéért és az egységért való elkötelezettségüknek. Bohán Zoltán és Erhardt Emese más felnőttekkel és fiatalokkal együtt a gyerekek mellett állnak, hogy országszerte támogassák őket ötleteik megvalósításában. Maucha Kristóf pedig a Vajdaságban megvalósult programokról számol be.
Milyen társadalmi kihívásra kíván választ adni a 2015. évi rendezvény?
Zoltán: Idén különleges helyzetben vagyunk: a sok fájdalmas helyzet, a párizsi terrortámadás, a nigériai, kenyai, pakisztáni, és a többi országban bekövetkezett mészárlások miatt arra gondolhatnánk, hogy mi keveset tehetünk az elhatalmasodott erőszak megállításáért. De ez nem így van, az egység lelkisége, melyről mindannyian tanúságot szeretnénk tenni, a második világháború alatt született, és az egész világon elterjedt. Chiara Lubich mondta egyszer, hogy „egy kis szeretet-tett is képes megállítani egy terrorista kezében lévő bombát”, és mi hiszünk ebben.
Mi volt a fiatalok konkrét javaslata, célkitűzése a 2015. évi Run4unity alkalmából?
Emese: Ez évben a kisebb közösségeknek és csoportoknak nagyszerű lehetősége nyílt, hogy bekapcsolódjanak ebbe a földet körbeölelő eseménybe. Nem kellett egy nagyobb rendezvényre elmenniük, elég volt a saját környezetükben, kisvárosukban összejönniük, és a tevékenységükről készült képeiket megosztani Facebookon, Twitteren és egyéb közösségi hálón, a „#run4unity” címke segítségével az esemény honlapján (www.run4unity.net). Így a képek és üzenetek segítségével mindannyian egy világméretű közösség részének érezhettük magukat.
Zoltán: Ahhoz, hogy valaki csatlakozzon a Run4unity nemzetközi eseményéhez, csak négy egyszerű dolog volt szükséges:
1 Egy sport- vagy egyéb tevékenység az Aranyszabály megvalósításával: Tedd azt másoknak, amit szeretnél, hogy neked is tegyenek! Például futás, bicajozás, játék, valaki segítése;
2. A béke jelének (#) megformálása;
3. Fénykép vagy videó az eseményről;
4. Ennek megosztása valamely közösségi hálón.
Emese: Budapesten tizenévesek egy csoportja a Gellérthegyre futott fel. A város panorámájában készült fényképünket azonnal megosztottuk a facebookon, és déli 12 órakor együtt mondtuk el a „Time Out”-ot, az imát az esemény legfőbb céljáért, a békéért.
Zoltán: A szegedi és kecskeméti fiatalokkal Kecskemét–Hetényegyháza kerékpározást terveztünk be. Szegedről vonaton érkeztünk Kecskemétre. A helyi csapattal kikerekeztünk az arborétumba, ahol arról beszélgettünk, mit tehetünk a világ békéjéért, majd elimádkoztuk a Time Out-ot. Kis csapatunkból nem mindenki tervezte, hogy kimenjen Hetényegyházáig, de mikor megtudtuk, hogy a helyi plébániai közösség tagjai örömmel várnak, nyeregbe pattantunk. Ott egy hangulatos kis pincehelyiségben frissen sült fánkkal fogadtak bennünket. Sor került a templom, a torony-, és egy házi „helytörténeti múzeum” meglátogatására is. Vidámságban, beszélgetéssel, társasjátékkal, focival töltöttük el a családias délutánt. Réka elmondta, mennyire örült annak, hogy a szegediek eljöttek hozzájuk, Tekla az ima pillanatát emelte ki. Mindannyiunk számára a legnagyobb élmény az volt, hogy megtapasztaltuk, a Mennyei Atya átvette a program kivitelezését. Ági szavaival élve: „Bár nem épp úgy alakultak a dolgok, ahogy mi terveztük, de a Gondviselés jól vezényelte le.” Anitának külön öröm volt az együttlét többgenerációs jellege, és látni lehetett, ahogyan minden résztvevő hozzáadta a maga részét.
A különbözőségek egységét a vajdasági Szabadkán többnemzetiségű program keretében élték meg a Run4Unity alkalmából.
Kristóf: A futás végcélja a városháza előtti tér volt, ahol egy bevezető kürt duett után szerbül és magyarul imádkoztunk a békéért, majd mindannyian egy hatalmas körtáncot jártunk, ezzel is kifejezve az egységünket. Ezután hosszú színes szalagokkal felvonulást tartottunk az Ivan Milutovic Általános Iskoláig. A szalagokra 4 nyelven volt felírva a BÉKE szó. A program az iskolában folytatódott, ahol minden nép a saját kultúrájából ajándékozott a többieknek: szerb népdalok, horvát tánc, rutén és magyar zene és jelenetek követték egymást. Nagy figyelem fogadta a tizenévesek tapasztalatait, akik arról tettek tanúságot, hogyan élik meg a nehéz pillanatokat kapcsolataikban, hogyan bocsátanak meg vagy próbálnak túllépni a vallási különbözőségeken. A legnagyobb tapsot a belgrádi kórházban leukémiával küzdő Nikola – egy társa által felolvasott – tapasztalata kapta, melynek végén a résztvevőket meghívta arra, hogy minden pillanatban gyakorolják a szeretet apró gesztusait.
A jó hír az, hogy az óriási sikerre való tekintettel és a nagy létszámú (173 város) részvétel miatt, az esemény ezentúl nemcsak háromévente kerül megrendezésre, hanem minden évben. Jövőre találkozunk 🙂 !
Új Város – 2015. június