TÚL A SAJÁT CSALÁDUNKON

Szilárd Gábor és Anna 

A mise nem ér véget

Egyik gyermekünk ki­csi, a másik pici és várjuk a harmadikat. Közösen törekszünk a teendők so­kaságában is az Istennel való kapcsolatunkat ápol­ni, elmélyíteni, de nem vagyunk elégedettek. Mit tanácsoltok?21

aláírt levél

Sok kisgyermekes család teszi fel magának vagy más­nak ezt a kérdést. Receptünk nincs, de megosztjuk veled azt, amit sikerült megélnünk az elmúlt években. Elég ha­mar megtapasztaltuk, hogy az egyik legnagyobb fela­datunk: amit megélünk a templomban, a misén, azt vigyük ki a hétköznapok­ba. Menjünk, tudatosan menjünk, békével. Ezzel is Ferenc pápa felhívásának teszünk eleget, hogy fordul­junk kifelé. Misére általá­ban eljutunk, időnként nem együtt, imádkozunk a gye­rekekkel. Mindezt nagyon fontosnak tartjuk, de látjuk azt is, hogy az Istennel való kapcsolatunk mélyüléséhez a misén, az áldozáson túl nagyban hozzájárul az em­berekkel való kapcsolatunk minősége. Egy idős rokon meglátogatása, aki elesett, és egy zsúfolt időszakban naponta lefürdetni, meg­etetni, de mindenekelőtt meghallgatni. Ez ajándék volt számunkra, mert ebben az emberben Istent tudtuk szeretni. A vele eltöltött idő nem ment kapcsolatunk ro­vására, sőt inkább megosz­tottuk azt, amit külön-kü­lön is megéltünk. Anna korábban rendszeresen találkozott más fiatalokkal, és most is próbáljuk keresni ennek a helyét az életünk­ben. Megosztjuk egymással azt is, hogyan tudjuk összeszedni a lelki táplálékot, hogyan tudunk feltöltődni Istennel. Különleges aján­dék volt, amikor Anna egyik gyónását befejezte, nagy béke töltötte el, imád­kozott és megérezte nagy­mamája halálát, amit per­ceken belül megerősített az sms is. Anna rendszeresen foglalkozik általános isko­lás korú gyerekekkel, hogy egy lelki tartalom men­tén „megfogja”, megnyer­je, megérintse őket Isten. Visszajelzéseikből látható, hogy mennyire fontos ez nekik, igénylik. Felesé­gemnek ez a baba-mama klubban is megmutatkozik, amely messze van, két gye­rekkel, pocakkal elmenni minden alkalommal egy újabb igent kér. Általában nem könnyű ezeket a kis igeneket kimondani, de mindig megtapasztaljuk, hogy ezekből lesznek a na­gyobb igenek és kerülünk közelebb az Istenhez, job­ban éljük egy kicsivel a vele való közösséget.

Új Város – 2015. május