Interjú  A MI TILTAKOZÁSUNK

Egyetlen helyes szó: BÉKE

A Fokoláre munkácsi helyi közössége más keresztényekkel együtt imával „tiltakozott”.

Miközben a világ az Ukrajná­ban folyó tragikus eseménye­ket figyeli, a pápa újra és újra a békére hív meg: „Testvére­im, amikor a győzelem vagy a legyőzetés szavakat hallom, nagy fájdalmat, nagy szomorúságot érzek a szívemben – mondta Ferenc pápa a február 4-i általános kihallgatáson. – Ezek nem helyes szavak, az egye­düli helyes szó a béke. Ez az egyetlen helyes szó. Rátok gondolok, ukrán testvéreim. Gondoljatok bele, ez ke­resztények között dúló háború! Ti mindannyian meg vagytok keresz­telve, keresztények vagytok, és egymás ellen harcoltok. Gondoljatok bele, micsoda botrány ez! Imádkozzunk mindannyian, mert az ima a mi tilta­kozásunk Isten előtt a háború idején.”

Miközben világszinten keresik a diplomáciai megoldást, úgy tűnhet, hogy a tények rácáfolnak a béke valamennyi eshetőségére. Mégis, van­nak emberek és szervezetek, akik bát­ran tevékenykednek, hogy megőrizzék azt, még saját életüket is kockáztatva. Vera Fedivát kérdezzük, a Fokoláre Mozgalom egyik tagját Ukrajnából.

Hogyan éli meg az átlagember ezt a helyzetet?

Ez nagyon nehéz, fájdalommal és kiábrándulással teli időszak az országunk számára. Csaknem ötezer civil halt meg, nagyon sok a sebesült és sérült, több ezren elmenekültek, és sajnos nem látszik még e tragédia vége. Sokszor eszünkbe jut, hogyan született mozgalmunk, a II. világhá­ború alatt, amikor minden megsem­misült. Soha nem gondoltuk volna, hogy ez megtörténhet még a 21. században, szinte Európa szívében, és egy olyan békés országban, mint Ukrajna. Közösségünk legtöbb tagja Munkácson van, az ország nyugati részén, ahol nincsenek fegyveres összecsapások. De pszichikailag itt is nehéz talpon maradni, főleg azért, mert nagyon sok barátunk, rokonunk, szomszédunk kinn van a harctéren, még gyermekek is vannak köztük. Sokan veszítették el szeretteiket. Olyan helyzetben élünk, ahol semmi sem biztos, és nehéz bármit is tervez­ni. Senki sem tudja, mit hoz a holnap. Esetleg behívják egyszem gyerme­künket vagy a férjünket. Csak Istenre számíthatunk, aki a Szeretet. Olyan, mint a mozgalom születésének ide­jén… Érezzük, nagyon fontos, hogy a szívünket ne töltse el a gyűlölet, ezt nem szabad hagynunk. Képesnek kell lennünk megbocsátani és imádkozni is ellenségeinkért.

Ahogy a Pápa mondja, az ima a mi tiltakozásunk. Egy év telt el a konfliktus kirobbanása óta. Mit tettek, mint Fokoláre közösség a többi kereszténnyel együtt, hogy hal­lassák a „tiltakozásuk” hangját? 

Már néhány éve tevékenykedünk az élet védelméért, ennek minden formá­jában. Ennek kapcsán a városunkban élő különböző keresztény felekezetek tagjaival jó kapcsolatban állunk. Néhány programot is szerveztünk közösen, mint például a „Felvonulás az életért”, illetve a „Családi ünnepek”. Ehhez az egység lelkiségét élő kassai ökumenikus csoport példája adta az ötletet. Tavaly a belvárosban egy nagy­szabású eseményt szerveztünk „Ima a békéért Ukrajnában” címmel, mintegy tíz különböző felekezettel, a lakosság széles körű részvételével. Azóta már többször találkoztunk, és a háború kitörése óta három nagy imaalkalmat szerveztünk meg közösen. Azt látjuk, hogy a köztünk lévő egység különö­sen is fontos most, hogy keresztények harcolnak egymás ellen és ölik egymást ebben az értelmetlen háborúban. Ez a mi kicsi és csendes válaszunk a pápa kérésére, hogy a megosztottság botrá­nyán túl hozzájáruljunk a békéhez, a kiengesztelődéshez országunkban.

Forrás: www.focolare.org

Fordította: Baráné Szeles Mária

Fotók: A munkácsi közösség albumából