Nézőpont    EVANGÉLIUM  

Ferenc pápának van egy vesszőparipája, amire mindig visszatér prédikációiban: a perifériák, a távoli helyek, mindaz, ami messze van tőlünk, nemcsak fizikailag, hanem egzisztenciálisan is. Hogyan is ne adnánk igazat a pápának? Ha Krisztus ma élne társadalmunkban, akkor biztos, hogy pontosan ezeken a helyeken kezdené küldeté­sének teljesítését. Márk evangéliumában ez áll, hogy Jézus
Galileába ment (1,14) és itt, a zsidó központoktól távol eső helyen kezdte meg nyilvános megváltói működését. (…)

Mindannyian meghívást kaptunk, hogy ezt az új küldetést tudatosan is megéljük, kilépjünk közösségeink bezártságá­ból, és eljussunk mindenhová, ami jelenleg távol van tőlünk.
Lényegében arról van szó, hogy megváltoztassuk életün­ket, és a szegények, a legutolsók, a társadalom legmélyén élők mellé álljunk.

Hívőnek lenni ma azt jelenti, hogy teljes mértékben vállaljuk a felelősségünket: szívünk mélyén megtérünk, megosztjuk javainkat, dolgozunk a békéért, az igazságos­ságért, a megbékélésért és a teremtett világ védelméért. Elindulhatunk azokról a területekről, ahol ma háborúk dúlnak. Kevés jelentősége van, hogy ezt tradicionális vagy modern eszközökkel vívják-e. Így eljuthatunk a latin-ame­rikai, ázsiai vagy afrikai nyomornegyedekbe, de ott van­nak az egzisztenciális nyomorúság területei is, melyek nem földrajzi jellegűek. Gondoljuk csak meg, hogy a gazdasági válság számtalan embert sújt, hiszen sokaknak nem jut munkahely. Maga a pápa említette többször ezeket a pél­dákat és emlékeztetett, hogy az emberi méltóság összefügg azzal, hogy Isten saját képére és hasonlatosságára teremtett bennünket.

Nem tagadhatjuk, a vallást a mai globalizált társada­lomban sokan csak járulékos, vagy egyenesen elidegenítő dolognak tekintik. Ez többek között azért történhet meg, mert mi nem értjük még eléggé, hogy vallásos létünknek ki kell lépnie a sekrestyéből és át kell ölelnie az egész vilá­got. (…)

Forrás: CN 2014/19