Massimo Toschi

 A keresztények és az ukrán válság

Európa szívében fegyvert fogtak, és nyoma sincs a pár­beszédnek. Ferenc pápa az I. világháború kirobbaná­sának 100. évfordulóján hangsúlyozta, hogy „…mil­liók halálát és óriási pusztítást okozott ez a konfliktus, amit XV. Benedek pápa »hasztalan vérontásnak« ne­vezett, s amely négy hosszú év után egy nagyon sérülékeny békéhez vezetett. (…) Miközben erre a tragikus eseményre emlékszünk, reménykedünk, hogy nem ismétlődnek meg a múlt hibái, hanem figyelembe vesszük a történelem taní­tását, és mindig érvényre juttatjuk a béke létjogosultságát a türelmes és bátor párbeszéden keresztül. Most különösen is a Közel-Kelet országaira, Irakra és Ukrajnára gondolok.” (…)

A pápa azt is hangsúlyozta a háborúval kapcsolatban, hogy tanítványnak, az evangélium tanúságtevőinek lenni a konfliktusok közepette azt jelenti, hogy az áldozatok ügy­védei vagyunk. Végül egy erőteljes kéréssel fordult a világ felé: „Testvéreim, soha ne legyen háború! Soha! Mindene­kelőtt a gyermekekre gondolok, akiktől elveszik a méltóság­teljes élet reményét, mert megölik, megsebesítik, megcson­kítják őket, árván maradnak, és a háborúból megmaradt fegyverekkel játszanak. Olyan gyermekek ezek, akik nem tudnak mosolyogni. Kérem, hagyjátok abba! Teljes szívem­ből kérem, itt az ideje, hogy abbahagyjátok! Kérem, hogy vessetek véget a háborúnak!”

Az egyik Úrangyalán a pápa Ukrajnáért imádkozott és azt mondta: „Gondolataim ma különösen is a szeretett Uk­rajna felé irányulnak, ahol ma nemzeti ünnep van. Gondo­lok minden lakójára, a béke és a nyugalom iránti vágyukra, melyet a szűnni nem akaró feszültség és konfliktus fenye­get és nagyon sok szenvedést okoz a civil lakosság körében. Bízzuk az Úr Jézusra és a Szűzanyára az egész nemzetet, és imádkozzunk együtt mindenekelőtt az áldozatokért, családjukért és minden szenvedőért!” (…)

Az imádságban Ferenc pápa pontosan az ellenkezőjét te­szi annak, amit a keresztények tesznek a frontvonalon, ahol lőnek. A sebesültekről, a halottakról, a pusztításról szóló adatok ijesztőek. A keresztények nem harcolhatnak, és nem lehetnek kívülállók sem, de nem vonhatják ki magukat a keresztények között zajló háború tragikus felelőssége alól sem. Az áldozatoknak – a minden megerőszakolt és meg­sebesített gyermek édesanyjához, Máriához intézett – ima adja meg az erőt a merész és megújulni képes párbeszédhez, mely az igazság és nem a kétszínűség nyelvén zajlik.

Európa a keresztények közötti konfliktus színhelye volt nem csak az első és a második világháborúban, hanem a ki­lencvenes évek végén a Balkánon zajló háborúban is. A ke­resztények úgy tűnik, a múlt foglyai, és olyan viselkedésfor­mák rögzültek bennük, amik újra és újra ismétlődnek. (…)

Mint mindig, a fegyverekkel a politikában levő űrt töltik ki. És a keresztények? És az egyházak? Megnyugtat bennün­ket, ha jó fegyvereink vannak, amint azt a NATO csúcsta­lálkozón felsorakoztatták? Ferenc pápa más utat mutat: az imádság, az áldozatvállalás, a párbeszéd és a kibékülés útját. Az imát, mint Isten uralmának forrását. Az áldozatvállalást, mint a béke igazi tanítómesterét. A párbeszédet és a kibékü­lést, mint a békét célul kitűző bátor és megújulni képes poli­tika eszközét. Itt ér össze az evangélium igazi realizmusa és a politika.

Létezik a béke ökumenizmusa, amelyen fáradhatatlanul dolgoznunk kell. Olyan ökumenizmus ez, mely közbenjár és közvetít a felek között. Ferenc pápának, Bartolomaiosz konstantinápolyi pátriárkának és Kyrill moszkvai pátriárká­nak a béke közös szavaival és tetteivel kell mutatniuk Izaiás új útját. Az idő valóban lerövidült. A béke sürget Európá­ban és a Földközi-tenger térségében. A keresztények nem szégyellhetik az evangéliumot, amely boldognak hirdeti a békességeseket, a békességszerzőket.

Forrás: www.cittanuova.it

Fordította: Tóth Judit

Fotó: www.cittanuova.it

Új Város – 2014. október