Egy puszi a férjemnek

Már megint a zokni a sarok­ban, már megint nem vette le a cipőjét, lehet takarítani utána! Mindent otthagytak az aszta­lon a konyhában, biztos, hogy szóvá kell tennem? S ha mégis, akkor csak a szeretet szavaival. De számomra az volt a legna­gyobb öröm, amikor ahelyett, hogy szóltam volna valamiért, adtam egy puszit a férjemnek.

aláírt levél

 

Levelet kaptam

Érdekes volt egy levelet felbon­tani az email korában, amiben ráadásul egy ügyvédi felszólítás volt. Először figyelmesen átol­vastam, majd nagyon ideges lettem, mert egy komoly összeg kifizetésére kaptam felszólítást. Miután mindent felfogtam, azt a kérdést tettem fel magamnak, hogy mit akar ezzel nekem Isten üzenni. Mert hogy valami mondanivalója van, abban biz­tos vagyok. Egyelőre még nem világos, de hiszek abban, hogy ez a történet is a javamra válik, ha végig ki tudok tartani eb­ben a számomra meglehetősen komplikált helyzetben. Jól aka­rom tenni azt, amit meg tudok tenni, és persze a maximális teret engedni Istennek, hogy meg tudja tenni azt, amit csak Ő tehet meg.

aláírt levél

Hova üljünk?

A múltkor már megint olyan helyre ültünk a templomban, ahonnan nem lehet látni, s nagy volt a gyerekek zsivaja. Meg­lehetősen bosszantott. Egészen abszurd volt, hogy a misén bos­szankodom, ráadásul ilyen piti­áner dolog miatt. Úgy éreztem, hogy tényleg nehéz ez a helyzet, de sikerült elveszítenem az el­képzelésemet, hogy szerintem hová kellett volna ülnünk, és így újra szívem mélyéből tudtam szeretni.

aláírt levél

Tojásrántotta

Este fáradtan érek haza. A fér­jem is, de ő még később. Lehet, hogy még fáradtabb. Olyan jól esne panaszkodnom, de vilá­gos, hogy ha szeretni akarom, akkor nem tehetem. Biztosan arra vágyik, hogy őt hallgas­sák meg, jókedvűen fogadják, nem panaszkodva. A gondo­lat erőt ad, hogy fokozzam a lelkesedésemet, így vacso­rára készítek egy rántottát, amivel még kedveskedni is tudok. A viszontszeretetét tapasztalom másnap, amikor hoz nekem egy fontos nyomtatványt, ami­re szükségem van, így nekem már nem kell utánajárnom.

aláírt levél

Megelőzés

Már régóta érzékelem, hogy nehezemre esik a bevásár­lás, pedig a nagy család miatt, majdnem minden napra esik egy vagy két ilyen beszerző körút. Általában elég sok ud­variatlanságot tapasztalok és ez teszi olyan fárasztóvá ezt az időt. A kisebb-nagyobb bosszankodásokról nem is be­szélve. Ezzel napom egy részét saját magam „mérgezem” meg, nem nagyon, de egy kicsit. Volt egy olyan alkalom, amikor fel­tettem magamnak a kérdést: igazából mi is történik velem? Hagyom magamat bedarál­ni helyzetektől és emberektől vagy én vagyok képes hely­zetekkel és emberekkel „meg­birkózni”, és megelőzni egy kellemetlenség kialakulását. Ehhez arra volt szükség, hogy másképpen tekintsek a bevá­sárlásra: nem úgy, hogy essek rajta minél hamarabb túl, ha­nem mint lehetőségre…

aláírt levél

 

Új Város – 2014. július-augusztus

Társalgó – olvasóink tollából