Komolyan venni. De meddig?
Szemtől szemben
Francesco Chátel
A cserkésztáborban megegyeztünk, ki melyik tennivalót vállalja el. Belevetettem magam, elvégeztem a vállalt kötelességeimet, és még többet is. De aztán leálltam, mert észrevettem, hogy a többiek ravaszul mindig kitaláltak valami ürügyet, hogy kibújjanak a munka alól. Hogyan tudom komolyan venni a tennivalóimat, ugyanakkor nem hagyni, hogy kihasználjanak?”
aláírt levél
Nagyon fontos, hogy úgy döntöttél, azt teszed, amiben megegyeztetek a többiekkel. Innen is látszik, tudatában vagy annak, hogy nem elszigetelten élünk, és ezért meg kell tenni a saját részünket a közjó érdekében. Ez pozitív hozzáállás, de ahogy veled is megtörtént, beleütközhetsz abba, hogy mások nem veszik ki a maguk részét, ez pedig kiábrándító. Ilyenkor dönthetsz úgy, hogy abbahagyod, vagy erőteljesen hangot adsz nemtetszésednek. De van egy harmadik megoldás is: teszel egy plusz lépést, és elkezdesz nemcsak a „többiekkel”, hanem a „többiekért” is élni. Emberileg ugyanis akkor teljesedünk ki, ha segítünk másoknak önmegvalósításukban, ha gondoskodunk a mellettünk lévőkről, ha korlátok és elvárások nélkül ajándékozzuk magunkat. Ha a mellettünk lévő ember is hasonlóan fog tenni, akkor egy plusz örömöt tapasztalunk majd meg, de ha nem, akkor is szabadon folytathatjuk életünk útját.
Az is igaz, hogy Isten minden embert ajándékul teremtett, azaz csak a kapcsolatokban, a többiekkel együtt teljesedhetek ki. Csak a másokkal való kapcsolatban vagyok önmagam, csak így ismerem meg és valósítom meg önmagamat. Ez nem azért történik így, mert függök az emberektől, hanem azért, mert önként úgy döntök, hogy másokkal és másokért élem az életemet. Személyes a felelősségünk minden döntésünkért és tettünkért, mert Isten szabadnak teremtett minket. Csak úgy szerethetünk igazán, ha szabadok vagyunk. Tedd tehát továbbra is a magad részét, és ne várj el semmit a többiektől! Utána nyugodtan és tisztelettel emlékeztetheted őket arra, amit ők vállaltak el. De ezzel már az ő javukat fogod szolgálni, és nem azért mondod, mert téged idegesít. Így leszel valódi ajándék.
Forrás: CN 2014/5