Mire az Új Város áprilisi száma a kedves olvasó kezébe kerül, már túl leszünk a magyar par­lamenti választásokon. A kampány finisében egyre világosabbá vált, hogy a fő kérdés nem is az, hogy ki fog kormányozni, hanem inkább, hogy meglesz-e a kétharmados többség, illetve hogy milyen lesz az ellenzék. Az egyik párt egyenesen ar­ról igyekezett meggyőzni bennünket, hogy azért sza­vazzunk rájuk, hogy legyen a kormánynak normális ellenzéke.

Való igaz, hogy hazánknak nagy szüksége lenne egy egészséges politikai palettára, ahol a közjót szolgáló elképzelések versengenek egymással, a csoportérde­kek a perifériára szorulnak, a nemtelen személyes­kedés és becsmérlés lekerül a napirendről. Közös fel­adatunk, hogy az elkövetkező négy évben ne csupán az általunk támogatott párt sikerén munkálkodjunk, hanem igyekezzünk az egész közéletet ilyen irányba alakítani.

Ma sok jobboldali szavazó gondolkodik úgy, hogy jobb lenne, ha a baloldal egyáltalán nem is létezne, mert így a kormány zavartalanul tudná országépítő tevékenységét folytatni. Látnunk kell azonban, hogy a baloldal hiteltelensége nem csupán egy párt kudar­ca, hanem az egész ország vesztesége. A társadalom érdeke az lenne, hogy legyünk képesek a fejlesztési koncepciókat egy olyan folyamaton átvezetni, ahol az ötletet kidolgozók, a támogatók, a bírálók és a szin­tézisre törekvők nyílt párbeszédéből valóban bölcs, a közjót szolgáló megoldások szülessenek. Ehhez azonban hiteles partnerek kellenek. Chiara Lubich arra bíztatta a politikusokat, hogy úgy szeressék a többi pártot, mint a sajátjukat, hiszen az evangélium logikája nem csupán az egyének kapcso­latára, hanem a különböző közösségek viszonyára is vonatkozik.

Egymás személyes megismerése szimpátiát ébreszt és segít előítéleteink leküzdésében.

A politikai küzdőtérhez szokottak számára ez első hallásra teljes naivitásnak tűnhet. Hazánk politikai viszonyaira értelmezve azonban vi­lágos és reális üzenete van. Szeresd a másik pártját, hogy az tisztességes, építkező, a közjót előmozdító módon jelenjen meg a közéletben. Hogy mit jelent ez a hétköznapok szintjén? Miközben az általam preferált pártra szavazok, tekinthetek szimpátiával más pártokra is, ahol a hitelesség jeleit látom. Szóba állhatok más pártokhoz csatlakozókkal, és megpróbálhatom igazán megérteni és segíteni őket építő törekvéseikben. Ellenállhatok annak a belső késztetésnek, hogy azonnal ellenérvekkel sorozzam meg beszélgető partneremet. A vita helyett például együtt gondolkodhatok vele, hogy a nemes törekvé­seit hogyan valósíthatná meg. Gondoljunk arra, hogy az egyház társadalmi tanítása nem csupán egyetlen párt programjában jelenhet meg. A szegények felka­rolását, a szubszidiaritást és más keresztény értékeket több politikai csoportosulás is magáénak vallhat. Ez lehet a párbeszéd alapja és ez kínálja az együttmű­ködés lehetőségét is a különböző elköteleződésűek között.

Tóth Pál

VÁLASZTÁSOK UTÁN

Új Város – 2014. április