A valóság fontosabb az eszméknél. A keresztény tanítás akkor él igazán, ha tettekre váltjuk.

A múlt század második felében az értelmiség egyre jobban ráébredt arra, hogy a világ nem mindenki számára egyformán kerek. Léteznek különböző felfogások, eltérő kultúrák, melyek számára más-más módon igaz valami. Nyugat-Európa társadalma szembesült azzal, hogy gyermekei mellett az iskolapadban egy szenegáli fiú vagy egy pakisztáni kislány ül, aki az iszlám előírásait követi, nem fogyaszt bizonyos ételeket és megadott időpontban rendszeresen imádkozik. A magyar történelem iránt érdeklődők pedig előbb-utóbb szembesülnek azzal, hogy a környező országok történészei másként értékelnek bizonyos eseményeket, mint a hazaiak, és alapvető tényekről is más a meggyőződésük.
Ferenc pápa apostoli buzdításának harmadik elve (Az Evangélium örömhíre, 130–132) ebben a korunk számára igen fontos kérdésben ad eligazítást, leszögezve azt, hogy „a valóság fontosabb az eszméknél”. De hogyan jutunk el oda, hogy megértsük, mi is a valóság?

A gombaszedők
Barátaimmal járom az erdőt, gombát keresünk. Bizonyos gombafajok szeretnek megbújni a fölre hullott lomb alatt, ezért különös öröm, ha egy-egy telepet felfedezünk. Az egyikünk hirtelen felkiált: „Jaj, vigyázz, az mérges!” Ez a kis jelenet jól leképezi azt, ami az ember helyzete a világban. Úgy vagyunk megalkotva, elménk úgy működik, hogy egyszerre viszonyulunk a környezetünkben levő valósághoz (erdő, gombák), amely tőlünk függetlenül létezik, és a társainkhoz, akik a maguk módján szintén kapcsolatban állnak a valósággal, de egyúttal velünk is, egymással is. Honnan tudom, hogy én jól látom-e, helyesen ítélem-e meg a valóságot? Egyrészt a saját tapasztalatomból. Ha megeszem a mérges gombát, akkor keserűen könyvelhetem el, hogy tévedtem. Legtöbbször azonban a többiek reakcióiból tudom, hogy helyesen jároke el. Barátaim, társaim menthetnek meg súlyos tévedésektől, ők sugallhatnak teljesebb képet. Az emberek közötti kommunikációnak tehát lényeges szerepe van a valósághoz fűződő viszonyunkban. Az adott helyzetben ilyen fogalmakkal élünk: ehető – nem ehető (mérgező), amelyeket alkalmazhatunk helyesen vagy tévesen. Ha körülöttünk ott van a kommunikáló közösség, akkor sokkal nagyobb az esélyünk arra, hogy nem tévedünk.
Ezek a fogalmaink megengedik számunkra azt is, hogy az ehető-nem ehető kérdésről sokkal általánosabb szinten, tehát a konkrét fizikai helyzettől elszakadva is beszéljünk. Elég csak a génmódosított élelmiszerek emberi szervezetre gyakorolt hatására, az ezzel kapcsolatos jogszabályalkotásra gondolnunk, ahol már egyáltalán nem olyan egyértelmű, mint a mérges gomba esetében, hogy mikor alkalmazzuk helyesen a fogalmakat. Tehát a kérdés vita tárgyát képezi.
„Kétpólusú feszültség van az eszme és a valóság között is. A valóság egyszerűen van, az eszmét kidolgozzuk” – írja a pápa. A kettő között állandó párbeszédnek kell folynia, annak elkerülésére, hogy végül az eszme el ne szakadjon a valóságtól.”

Fotó: CN

Közös valóságalap
A nagy, egységes kultúrákban, mint amilyen például a középkori Európa volt, léteztek az egész társadalom számára elfogadott, megkérdőjelezhetetlen, a valóságban gyökere ző alapelvek, amelyeket senki nem vitatott. Ma alig-alig van olyan közös alap, amire a vitákban hivatkozni lehet. Az emberi élet szentsége, a mások jogainak tiszteletben tartása, az állampolgárok egyenlősége mind olyan elv, amelyet különféleképpen lehet értelmezni. Ma az értelmezések sokfélesége uralja kultúránkat és bizonytalanok vagyunk abban is, hogy milyen kritériumok alapján döntsük el, hogy mi igaz és mi nem, minek van valóságalapja és minek nincs. Valaha úgy gondolták, hogy igaz kijelentés az, ami megfelel a valóságnak. Manapság azonban inkább az a felfogás uralkodik, hogy igaznak azt tekinthetjük, amiben közösen meg tudunk állapodni. Az igazság kritériuma többé nem a valóságnak való megfelelés, hanem az egyetértés egy adott csoporton, ideális és ritka esetben az egész társadalmon belül.
Vegyük például az emberi élet kezdetét. A keresztény felfogás szerint a magzati életről való gondolkodásunk valóságalapja az, hogy az ember Isten teremténye, Aki saját képére alkotta meg az embert. Ez azt jelenti, hogy az ember személy, nem csupán azért, mert az egyedfejlődés során kialakulnak sajátos emberi pszichés képességei, hanem elsősorban azért, mert a Szentháromság mintájára kapcsolati lény az első pillanattól fogva. Ma a táradalomban hiányzik az ilyenfajta közös alap, ezért vitákban kiérlelt megállapodás kérdésének tartják, hogy mikortól tekintik emberi személynek a magzatot és ennél fogva mikortól illetik meg az emberi személyhez kapcsolódó jogok.
„Veszedelmes dolog az üres szavak, képek és gondolatmenetek világában élni” – folytatja Ferenc pápa. „Innen fakad a harmadik elv szükségessége: a valóság több az eszménél. (…) Az eszme – a kimunkált fogalmi rendszerek – feladata a valóság megragadása, megértése és irányítása. (…) Máskülönben manipuláljuk a valóságot, mint ahogy a tornát helyettesítjük a kozmetikával.”

Az Ige testté lett

Eszme (fogalmak) és a valóság kapcsolatának keresztény felfogása azon alapul, hogy az Ige, a Szó – ha úgy tetszik az Eszme – testté, kézzel fogható valósággá lett. Ez a keresztény realizmus alapja, ehhez kell a keresztények életének és a teológiának is állandóan visszatérnie, ha nem akar elvont és üres diskurzussá, hiteltelen vitatkozássá válni. A pápa szerint ez „arra ösztönöz, hogy valósítsuk meg az igét, gyakoroljuk az igazságosság és a szeretet cselekedeteit, amelyekben ez az ige termést hoz. Nem gyakorolni, nem megvalósítani az igét azt jelenti, hogy homokra építünk, megmaradunk a tiszta eszménél, és elfajulunk a bizalmaskodásokban (…), amelyek nem hoznak termést, hanem terméketlenné teszik dinamizmusát.”
Korunk embere elszakadt a valóságtól és maga akar az igazság mércéje lenni. Ezt a betegséget elsősorban nem elméleti vitákkal gyógyíthatjuk meg, hanem azzal, hogy keresztényként saját életünkben helyreállítjuk az eszme (a keresztény tanítás) és a valóság (a tanítás tettekre váltása) kapcsolatát, és ezt közösségben tesszük, ahol egymást buzdítjuk és figyelmeztetjük.

Tóth Pál

Társadalom – Eszmék és valóság
Új Város – 2014. május