Megbocsátás, radikális változások, és a minden arcon előbb-utóbb felragyogó mosoly. Ezek voltak a dél-alföldi közösségek találkozójának kulcsszavai.

Fotók: Erhardt Gyula

Hozzánk – akik részt vettünk húsvét előtt a szegedi és Szeged környéki közösségek Máriapoliján – közelebb kerültek a nagyhét titkai, az első keresztény közösségek tapasztalata. Nemcsak azért, mert a mottónk az volt: „Ahogy én szerettelek titeket.”, hanem inkább azért, mert átéltük, hogy miután ki-ki meghalt önmagának, és ajándékozta talentumait, ötleteit, szívét, testi-lelki erejét, egy rendkívüli otthonnak, Mária városának lehetett részese, melyből mindannyian megváltozva tértünk haza. Íme néhány szó, amellyel a résztvevők hangot adtak a bennük végbement átalakulásnak: gyógyulás a megsebzettségeinkből, hazatérés, a megbocsátás fontosságának felfedezése, pihenés, mosoly a hosszú gyász után. „Amellett, hogy segítséget is vállaltam, minden programon részt tudtam venni, és akikkel szerettem volna, tudtam beszélgetni.” „Mennyországi légkör vett körül, annak ellenére, hogy sok lépést kellett megtenni, és talán nem is volt minden hibátlan, mégis a teljesség érzése, a boldogság emléke maradt bennem, amit ilyen mélységgel soha nem éltem át.” „Sok problémám megoldásához segítséget találtam, egy-egy embert, akivel ki tudok alakítani olyan kapcsolatot, hogy választ kapjak. Elsősorban fentről jöttek a sugallatok ezek megvalósításához”.
„Ez volt életem legszebb Máriapolija (az első után), igazi családias, autentikus szegedi, déli régiós beütéssel.”
Volt lelki elmélyülés, megríkató-megnevettető tapasztalatok, gyerekeknek kézműveskedés, az apraját-nagyját megmozgató játékos sportvetélkedő. Beszéltünk a házaspárok kapcsolataiban jelentkező vészjelzőkről és a megbocsátásról. Fórumokat szerveztünk arról, hogyan tudjuk megélni a közösségi lelkiséget a közéletben, az energiagazdálkodásban, az egészség megalapozásában és megőrzésében. Kaptunk ötleteket a pedagógiában megvalósítható kölcsönösség aprópénzre váltásához, értelmezéséhez. Az esti teaházzal nem ért véget a nap, hisz sok szegedi fogadott be más városból érkezetteket otthonába, így este ott folytatódott a „program”. A csoportok élete igen aktív volt: félnaponta osztoztunk személyes élményeinkben a közös beszélgetéseken, az utolsó délutánon pedig a színes estére készültünk, ahol bemutattuk, hogyan adta át helyét a Máriapolin a régi ember az új embernek.
Mindenki főszereplő volt, de talán különösen is azok a súlyosan beteg testvéreink, akik bár nem tudtak eljönni, felajánlották fájdalmaikat azért, hogy Isten jelen lehessen köztünk.
Hazainduláskor mosollyal az arcunkon adtuk tovább: Tudtad? A Máriapoli most kezdődik!

Prokopp Katalin

A testvériség városa

Aktuális – Máriapoli Szegeden

Új Város – 2014. május