Tedd a másiknak, amit szeretnél, hogy neked is tegyenek – ez volt a mottója az Ózdon március 22-én megrendezett Sportnapnak.

„Eljöttünk az ország különböző városaiból azért, mert mindannyian ajándékok szeretnénk lenni a többiek számára, és befogadni a többiektől azt, amit hoztak… Nagy szükségünk van egymásra, a párbeszédre” – hangzott el a köszöntőben. De talán a sportnap elnevezés kevés is, hisz a délutáni sportvetélkedő mellett köszöntők és bemutatkozások, ének és tánc, focimeccs és városi séta színesítették a programot. Tombola is volt, melynek bevételét Afrikába, a kameruni Fontembe juttatják el. Ez a gesztus jelzésértékű és arra bátorít, hogy legyen mindig nyitva a szemünk mások szükségleteire is.

De hogyan is született meg mindez? Öt szegénysorban élő roma származású ózdi fiatal a Fokoláre mozgalom fiataljainak meghívására, a Békeháló anyagi támogatásával 2013-ban részt vett a Gyerekek az egységért nyári táborában. Azelőtt soha életükben nem jártak táborban. A kis csoport egyik tagja, Márk, így vall erről: „Éreztük, hogy fontosak vagyunk, számítanak ránk, és ez nagyon jó volt. A közös programok nagyon közel hoztak minket egymáshoz, ezért nehéz volt a végén elbúcsúzni, mert szeretet, bizalom, odafigyelés és az összetartás vett körül mindet.” Novemberben egy budapesti Békeháló találkozóról hazafelé jövet az az ötlete támadt a fiúknak, hogy meghívják egy közös focimeccsre a pestieket, akiktől – ahogy fogalmazták – életükben először kaptak olyan szeretetet, amiért nem kértek viszonzást. Ekkor a helyi közösség a fiatalok ötlete mellé állt, és megkezdődött a szervezés, amiről Holy Ágnes és Hübner Melinda beszél:

„Helyszínül a Széchenyi István Katolikus Közgazdasági Szakközépiskolát választottuk, mert bennünk volt, hogy valahogy be kellene vinni ezt a szellemiséget a középiskolás fiatalok közé – kezdi a beszámolót Holy Ágnes. – Az igazgatónő, dr. Benkőné Fehér Éva tárt karokkal fogadott, sőt, látva, hogy kevesen vagyunk, nemcsak a helyszínt biztosították ingyen, hanem segítőket is adtak. A diákok és tanáraik segítettek a szendvicskészítésben, a vendégek irányításában, a vetélkedő lebonyolításában, és még a városnézésre is elkísérték a kíváncsiakat.

Az iskolák és a város vezetése részéről nagy érdeklődést és segítőkészséget találtunk. A II. János Pál Katolikus Általános Iskola is örömmel csatlakozott. Velük már kiépült egy jó kapcsolat, mert néhány hónapja az iskola igazgatónője megtudta, hogy a cigány csoport családos hittanóráin lakásokon vagyunk összehúzódva, felajánlotta, hogy ezentúl tartsuk a foglalkozásokat intézményükben. A nevelők is beülnek közénk, és közösen tudunk beszélni a hitünkről. Orosz István görög katolikus parókus és Szilágyi István kántor is rendszeresen nagy segítségünkre volt. A polgármesteri hivataltól anyagi támogatást kaptunk, a karitász és a pékség is besegített.

Ezzel a rendezvénnyel valami új kezdődött a városban: mindazokkal, akik részt vettek, közelebb kerültünk egymáshoz, nőtt a bizalom, mostantól bármikor bátran fordulhatunk egymáshoz.”

Az adományok jelképes
átadásának pillanata.

A rendezvényen részt vett a budapesti Néri Szent Fülöp Katolikus Általános Iskola egy családokból álló csoportja is. Cravero Ágnes tanítónő évek óta tart kézműves délutánokat a Békeháló program részeként, osztályának tanulói és szülei közül érkeztek mintegy negyvenen egy busznyi adománnyal és nyitott szívvel. Az együtt töltött nap formálta a romákról alkotott szemléletüket. Egy apuka, Kossuth Mihály, így fogalmazta ezt meg:

„Regisztrációkor mindenkinek kellett egy színt választania: így alakultak ki színek mentén – szinte találomra – a sorverseny csapatai. Sok versenyszámot párban kellett teljesíteni. Fel is állt a csapatunk párokban: pesti kislány pesti kislány mellett, gimis nagylány gimis nagylány mellett, néris szülő néris szülő, avagy kisgyereke mellett, cigány fiatalemberek pedig barátjuk mellett.

Az első versenyszám azonban arról szólt, hogy a pár egyik tagjának kellett a másik tagot egy szőnyegen elhúzni a tornaterem végéig majd vissza. Na, erre lett nagy ijedelem és kavarodás, hisz mindenki hamar átlátta, hogy olyan párokat célszerű alkotni, ahol erős férfiak, minél kisebb gyerekecskéket huzigálnak. Így alakult, hogy erős cigány férfiak, apukák álltak mosolyogva a kis vékony néris lánykák mellett. A többi játékos számnál már pajtásként, bajtársként dolgoztunk együtt. A verseny egymás mellé állított, test és lélek-közelbe hozott bennünket: Mindent felforgatott, és mindent jól elrendezett.”

Prokopp Katalin és Sisák Zita

Fotók: Erhardt Emese

Új Város – 2014. április

Adás és befogadás – Sportnap az egységért