II. János Pál pápa Redemptoris Missio (1990) kezdetű enciklikája az új evangelizáció tíz pontját tartalmazza. Az októberben lezajlott szinódus témája alkalmat ad arra, hogy Chiara Lubich 2002. február 24-én megtartott beszédét közöljük, melynek mondanivalója szintén az új evangelizáció.

Hogy hogy az evangelizáció szó kibővült az „új” jelzővel? II. János Pál pápa tette hozzá először, 1983-ban. Aztán a következő években megfogalmazta az „új evangelizáció” több alapelvét, jellemzőjét. Ugyanakkor meg kell mondanunk, hogy a Szentlélek az 1900-as évek elején valamiképpen már kimondta ezt a szót, hogy „új”, amikor sajátos karizmákat küldött a földre – ahogy ezt korábban is időről időre megtette – a kereszténység újraevangelizálására, amire szükség volt, és az emberiség széleskörű evangelizálására. Ezzel igen élő és lelkes társulások jöttek létre: a mozgalmak és az új egyházi közösségek. A Szentatya által meghirdetett új evangelizáció legfontosabb elvei és jellemvonásai tíz pontban foglalhatóak össze. Újnak kell lennie lelkesedésében, módszereiben és kifejezési formáiban.
Az első üzenet, amit át kell adni, hogy Isten szereti az embert. Az új evangelizáció rendeltetése, hogy érett egyházi közösségeket hozzon létre. Az új evangelizáció kapcsán először saját magunkat kell evangelizálni. Az új evangelizációnak leginkább ezt az Igét kell kiemelnie: szeretet. Meg kell valósítania Jézus új parancsát. Ezt nem lehet megvalósítani az életszentségre törekvés nélkül. Az új evangelizációhoz természetesen szükség van a beszédre is. Amint tudjuk, az evangelizáció születését Jézus igéje jelzi: „Menjetek az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden népnek” (Mk 16,15). Ezekkel a szavakkal apostolaihoz és utódaikhoz fordult, valamint mindazokhoz, akik együttműködtek velük. És ez húsz évszázadon át így volt. A keresztények – de nem csak ők – ismerhetnek misszionárius püspököket, papokat, szerzeteseket, szerzetesnőket és néhány világi személyt is, akik otthagyták hazájukat, otthonukat, családjukat, munkájukat, tanulmányaikat… és teljesítették az évszázadok folyamán Jézusnak ezt a parancsát. Mindenki előtt ismert, milyen életet választottak ennek a küldetésnek a betöltéséhez. Gyakran hősies életet folytattak és folytatnak ma is, hogy az evangéliumot hirdessék minden népnek. Úgy gondoljuk, ez a fajta evangelizáció folytatódni fog. Mindenesetre korunkban az egyház, a pápa szavai által kimondja, hogy új evangelizációra van szükség. Sőt, amikor a Szentatya Haitiben a Latin-Amerikai Püspöki Konferencia tagjaival találkozott, akkor beszélt erről először 1983. május 9-én. A Szentatya pontosította azt a mondatát, hogy „újnak kell lennie lelkesedésében”. Akkor valósul meg ez, ha egyre mélyebb lesz az Istennel való egység azokban, akik evangelizálnak. Ha evangelizálunk másokat, a felebarátot, a világot, az arra vezet tehát, hogy elmélyül Istennel való egységünk? Újnak tűnhet ez a párosítás, de nem így van. Az evangélium és Mozgalmunk tapasztalata is azt mutatja, Szent Pál a Szeretethimnuszban is azt erősíti meg- (1Kor 13,1-13), hogy semminek sincs értéke, ha azt nem a felebaráti szeretet mozgatja: tehát, még az evangelizációnak sincs. Mivel szoros kapcsolat van a felebarát iránti szeretet és az Isten iránti szeretet között, minél jobban növekszik az egyik, annál jobban erősödik a másik, és fordítva. Mindig a növény példáját emlegetjük: minél mélyebbre ereszkedik a gyökere, annál jobban nő a szára. És minél magasabbra nő a szára, annál mélyebbre ereszkedik a gyökere, például az oxigénfelvétel miatt. Az egész egyház számára megvan tehát az új evangelizáció lehetősége, amely növeli az Istennel való egységet, a szív lelkesedését.
Második alapelv: az evangelizációnak újnak kell lennie módszereiben. Ezt 1988-ban mondta a pápa Saltóban, Uruguayban. A módszereiben új azt jelenti, hogy most már nemcsak különleges emberek gyakorolják, mint a papok és a szerzetesek, hanem Isten egész népe. Isten egész népét kell mozgósítani. Vajon nem az a helyzet Mozgalmunkkal is, mint általában az összes többivel? A Szentlélek a mi esetünkben kezdettől fogva világiakat választott ki, sőt világi nőket, hogy létrehozza ezt az egyházi valóságot, az evangelizáció eszközét. Most a Mozgalom tagjai akkor is, ha mindenféle életállapotot képviselnek, a kisgyermekektől a püspökökig, a nagy része világi.
A nép evangelizál és már majdnem hatvan éve teszi ezt. De ennek a módszernek az egész egyház gyakorlatává kell válnia. (folytatjuk)

Fordította: Fekete Mária
Forrás: CN 2008. július 10.