Kapcsolati biztonság
Már huszonnyolc éve, hogy Budapestről Szegedre költöztünk. Az évek során több olyan családdal ismerkedtünk meg, akik földműveléssel foglalkoznak. Ma is elcsodálkozom bölcsességükön, a természetről, a földről, a növényekről, az időjárásról szerzett és alkalmazott tudásukon, a gazdálkodás sokszor viszontagságos körülményei közötti helytállásukon.
Aztán meg eltűnődöm azon, hogy vajon a mi családunk polgári gondolkodása ennyi év után gazdagodott-e az itt élő emberek világlátásával? Megértjük-e egymást igazán? Tiszteljük-e egymást? Látjuk-e, hogy a földet művelő tapasztalata milyen sokat ér, mennyi mindent kapunk a munkájuk által? Megbecsüljük-e ezt a munkát?
Itt élve egyre jobban megtapasztalom, hogy mennyire egymásra vagyunk utalva, mennyire fontos, hogy kölcsönösen értékeljük, segítsük egymást.
Látván barátainkat, akik megrakott ládákkal, a napi munkától megizzadva jönnek hozzánk, mindig felébred bennem a vágy, hogy valamilyen módon segítsek nekik. Sokszor nem tudják eladni az árut. Az az ötletem támadt, hogy az internetet ki lehetne használni arra, hogy meghirdetjük a megmaradt zöldséget, gyümölcsöt a környéken élő családoknak… és beindult ez a kis piac. És megtörtént az is, hogy a családok elkezdték a közös levelező listára feltenni a fölöslegüket. Egyre több dolog cserél gazdát a környékünkön: zongora, biciklik, építkezésből visszamaradt anyagok, stb.
A legszebb az egészben az, hogy az adok – veszek kapcsán jobban megismerjük egymást. Többen, eladók és vevők, megosztottuk családi gondjainkat, így mindjárt másképp nézünk arra, aki bajban van, vagy éppen öröm tölti el. Imádkozni is jobban tudunk egymásért. Vagy éppen receptet cserélünk, nevetünk és együtt sírunk. A „vegye fel keresztjét” mondat másképp néz ki, a kereszt hordozása jobban közösen történik.
A körülöttünk lévő világ kezd megváltozni, biztonságosabb lesz. Kicsi mag csírája ez, de hiszem, hogy mindnyájunk közös élete csakis az összefogásból változik meg. Fel kell állnunk és elindulni ott, ahol tudunk, nem várhatunk arra, hogy majd az állam megoldja. Mi vagyunk az állam, rajtunk is nagyon sok múlik. Egyre jobban érzem, hogy semmi értelme panaszkodni, a gondok azért is vannak, hogy közösen vegyük kézbe és Isten segítségében bízva, az Ő országáért megtéve mindent, tegyünk lépéseket egymás felé.
Erhardt Krisztina
az Új Család Mozgalom társ-felelőse
Fotó: Erhardt Gyula