Már óvodás korom óta szemüveges vagyok, de igazán jó szemüveget – amolyan „látót” – csak később kezdtem el  viselni. Sokszor úgy érzem, hogy kevesen vannak olyanok, akik tiszta szemüvegen keresztül látják a világot. Divat lett a zsörtölődés és minden, ami miatt „zsörtölődni illik”, megnehezíti az életünket.

Például a hivatali ügyintézés úgy él bennünk, mintha végtelenített időcsapdába esnénk. Pedig miközben várakozunk, van egy kis idő az imára, új emberekkel ismerkedhetünk meg, vagy éppen egy ismerőssel találkozhatunk. Van, amikor futni kell, hogy elérjem a vonatot, mert pár perc múlva indul és könnyen lekéshetem. Táska a nyakamban, a pólóm kényelmetlenül felgyűrődik, két kézzel törlöm magamról az izzadságot és persze lekésem. Mivel meg kell várnom a következő vonatot, ezért biztos, hogy jön egy ismerős, akivel beszélgethetek. Ha mégse, akkor megint van idő egy rövid imára, vagy olvasásra. Másik példa lehetne az eső. Természetes, hogy az ember vizes lesz és nem jó, ha elázik, de az eső illata… egészen páratlan! És ahogy az esőcseppek hullanak… Vagy amikor sokat kell tanulni, ráadásul éjszakába nyúlóan. Szörnyű dolog! Viszont így már kétszer is megtörtént velem, hogy én láttam meg a városban elsőnek a hulló hópelyheket. A csillagok szépségéről, már nem is beszélek. Egyszóval amint nem zsörtölődésem tárgyára figyelek, máris új lehetőségek, csodás dolgok tárulnak elém. Persze az embernek vannak korlátai és a tűrőképessége is véges, de ugyanúgy, mint az olimpián, mindig újabb és újabb rekordokat állítunk fel – észrevétlenül is.

Szóval ne hagyjuk magunkat, hogy a zsörtölődés elhomályosítsa az érem szebbik oldalát. A szemüveghordás egy igen különleges dolog, hiszen mindenki saját szemüvegén keresztül látja a világot. Az viszont nagyon nem mindegy, hogy az ember melyik optikából vásárol.

Dékány Bulcsú

biológia szakos hallgató

Fotó: Papp Gábor