Sajátos nevelői hivatás a lelkipásztoré: feladata a hitre nevelés és az erkölcsi életre nevelés.

Kérdéseinkre Csáki Tibor atya válaszol, aki 1992 és ’96 között a váci Karolina Katolikus Általános Iskola igazga­tója volt, most monori plébános és teológia tanár.

Milyenek a gyerekek ma?

Olyanok sokszor, mint a meg­műveletlen föld. Fiatalon, amikor káplánként közéjük kerültem, el­kezdődhetett a föld megművelése, azután a magvetés. Sokszor az a benyomásom, hogy anélkül aka­runk oktatni, katekézist tanítani, hogy belehelyezkednénk az ő élet­helyzetükbe.

Az elmúlt években azt láttam, hogy a kamaszok leginkább a saját terüket keresik. Az én dolgom (és az egyházé) az is, hogy teremtsünk olyan lehetőségeket, ahol szívesen vannak együtt a hasonló értéket kereső fiatalokkal. Monoron az elmúlt években ezért alakítottunk ki focipályát, streetball (utcai ko­sárlabda) pályát, klubhelyiséget, stb. Ők meg bátran elhozhatják a barátaikat, és kulturáltan játsz­hatnak együtt. De ez már egyfajta elő-evangelizáció is, ahol megta­nulhatják, mit jelent „levetni a régi embert”.

A fiatalok keresik önazonossá­gukat. Ebben tájékozódási pon­tokat adhat a lelkipásztor: Isten képmása vagyok, és az Ő szeretet­terve szerint valósíthatom meg ön­ magam. Nincs szükség arra, hogy divatos szerepeket játsszak, álarcot viseljek. Istennel párbeszédben felfedezhetem magamban az Ő tervét, és kibontakozhat a szemé­lyiségem.

Elmondanál egy nevelési hely­zetet?

A plébániánkra bejöhet bárki. Egyik gyerek magával hozta a ba­rátját, és az történt, hogy megron­gáltak, szétszedtek valamit a játszó­téren. Gondban voltam. Egyszerű lett volna párezer forintért meg­venni az építőanyagot és kijavítani a tetőt. Mégis inkább egybehívtam a gyerekeket: mi építeni, nem rom­bolni akarunk. Összeadták a pénzt, és segítettek helyrehozni a rongá­lást, mert ez a közös felelősségükre figyelmeztette őket.

Annak idején Don Bosco nagyon sok kallódó gyermeket megmen­tett a kegyelem segítségével és okos pedagógiájával. Sokan rajongtak, mások visszaéltek a szeretetével, meglopták, becsapták, mégse zár­ta be az intézeteit.

Hogy nevel egy lelkipásztor?

Sosem szabad elfelejteni, hogy a plébános nem helyettesítheti a ke­resztény közösséget, és hogy a gyer­mekek elsődleges nevelői a szülők.

A keresztény pedagógus pedig mindenképpen testvér is, nem csak nevelő. Szeretete a külső tör­vényeket bensővé teszi. Nagyon fontos, hogy ne pusztán magatar­tást és külső viselkedési normákat követeljen meg, hanem értékeket, élhető mintákat közvetítsen. Aho­gyan például az elesett emberek­hez viszonyul. Ugyanígy, derűjével, türelmével, elfogadásával, szerete­tével Isten jóságának tükre és esz­köze lehet.

A hitébresztésen túl, bizonyos értelemben még fontosabbnak tartom a természetes emberi érté­kek, készségek és erények fejleszté­sét, mert a kegyelem a természetre épül. Sok gyerek életéből ugyanis hiányoznak az olyan alapvető érté­kek, mint a becsület, az igazmon­dás vagy a szorgalom. Ezért elen­gedhetetlen, hogy először ezeket igyekezzünk bennük kialakítani és megszilárdítani.

Igyekszem eggyé válni minden korosztállyal. Odafordulással, hogy mindenkinek legyen sikerélménye! Kérdéseket teszek fel. A kamaszok­nál az önismeretről: – Milyen az élet a te bolygódon? Milyen meleg a kályhád? Később: – Megtaláltad a hivatásod? Mivel jár ez? A felnőtt férfiaktól ezt kérdezem: – Hogyan gondoskodsz? Milyen az apaságod? – Tudsz-e hálával visszatekinteni? – fordulok az öregekhez. Olyan kevés szó esik ma erről! Vagy: – Örülsz-e az unokáknak?

Ám „a jó pap holtig tanul” – igaz a mondás. Sosincs készen: egy adott kor adott kihívásai között él. A tegnap igenje ma már kevés. Újra és újra ki kell mondanom.

Hortoványi Emőke

A testvériségre, egymás elfogadásá­ra mutatott szép példát a nagymarosi Kittenberger Kálmán Általános és Mű­vészeti Iskola cigány-magyar gyermek tánccsoportja, valamint a Józsefvárosi Zeneiskola, ahol a legkisebb gyerekek is már együtt zenélnek, közösséget alkotnak, és ezek hátterében látha­tatlanul a tanárok hősies erőfeszítése húzódik.
A Néri Szent Fülöp Általános Iskola tanítói egy tanmesét mondtak el, míg néhány tanuló hangszeren kísérte őket, majd a békére nevelő nemzetközi Béke Háló programot ismertették.	Zenés műsorukban a nyíregyházi Ko­dály Zoltán Általános Iskola és a Szent Miklós Görög Katolikus Óvoda és Álta­lános Iskola tanulói hitükről tettek tanú­ságot áttetsző lelki tisztasággal.
Szívet melengető volt hallgatni a makói Szent István Egyházi Általá­nos Iskola és Gimnázium gyerme­keit, akiknek a szeretet szolgálat­ban végzett munkája (betegek és idősek látogatása) rendkívüli lelki finomságról tanúskodott.	A művészetek lelki formáló hatására mutatott szép példát a budapesti Ward Mária Általános Iskola és Gimnázium, és a népi hagyományok ápolásának fontosságáról tanúskodott a mendei Géza Fejedelem Általános Iskola.
Amikor néhány éve Magyarországon járt a Gen Rosso együttes, Miskolcon velük együtt léptek fel a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium diákjai. A közös munka, az együtt gondolkodás szép­ségét megérezve a gimnáziumban az­óta más előadást is készítettek az ak­kor tanult szemlélettel és módszerrel.	A hazaszeretetre és erkölcsre ne­velést, a közösségépítést emelte ki a Fáy András Közlekedésgépé­szeti Műszaki Szakközépiskola és a Németh László Gimnázium két osztályfőnöke.

Új Város – 2010 november-december

közelkép – mértékadó nevelés

MILYEN A TE BOLYGÓD?