Bátorság kell ahhoz, hogy gyermekeinknek egész kis koruktól fogva a szereteten és a megértésen túl, szabályokat is adjunk. Az életkornak megfelelő, egyszerű szabályokról van szó, melyeket játékos formában taníthatunk meg, persze a két szülő közötti egyetértésben. Ezek az első életévben elsősorban az étkezési és alvási időpontokra vonatkoznak. Később megjelennek az elengedhetetlen tiltások a gyermek testi épségének érdekében és meg kell tanítani a többiek tiszteletére, vágyainak mérséklésére azért, hogy részese legyen a család életének. Ahhoz, hogy a szabályok hatásosak legyenek és betartsuk, mindig azoknak az értékeknek kell áthatniuk őket, melyekben mi is hiszünk. Akkor is, ha nehéz, jó, ha igyekszünk átadni bizonyos magatartások indító okait az életkornak és a körülményeknek megfelelően, erősítve ezzel az egyetértést a szülők és gyerekek között. Időre van szükség ahhoz, hogy megismerjük egymást, megosszuk egymással a történéseket és elgondolkodjunk. A szükséges és egészséges jóváhagyások, melyek bátorítják a gyermek önbecsülését, éppen olyan szükségesek, mint az, hogy nemet mondjunk. Egészen kicsi korától a gyermeknek biztos pontokat kell megadnunk. És ez magában foglalja a korlátokat is, mely segít majd a hétköznapokban a döntések meghozatalában, lassan-lassan a frusztrációk tolerálásában és abban, hogy a jövőben jobban be tudjon illeszkedni egy csoportba és a társadalomba. Ellenkezőleg, az a magatartás, ami mindenben kedvez, és ezért a gyereknek semmiben sem kell hiányt szenvedni, beleértve néhány kockázatot és nehézséget is, csökkenti azt a képességét, hogy az üvegburán kívül is cselekedjen. Megvontuk gyermekünktől azt a küzdőteret, hogy az élettel szembesüljön, mivel egy látensen meglevő kisebbségi érzést helyeztünk belé.

Ezio Aceti

Fordította: Tóth Judit

Fotó: CN

Új Város – 2011 november-december

Gyermekeink világa – Üvegbura