Mese háromtól kilencvenkilenc éves gyermekeknek

Miklóska nagyon vidámnak tűnik ma, ahogy ugrándozik hazafelé a járdán. Otthon hátizsákját a sarokba hajítja. Aztán a szobájába megy és leheveredik az ágyra. Semmi nesz. Csönd van. Még mindig csönd van!

Édesanyja nyugtalankodni kezd. Mi ez a nagy hallgatás? Talán a te anyukád se bírná ki, hogy be ne nézzen hozzád – csak egy pillantásra.

– Miklóska! – Tessék? – Mi van veled? – Semmi különös, csinálom a házi feladatot!

Anyukája megnyugodva csukja be az ajtót. Majd, mint akit megcsíptek, fordul hirtelen vissza. Újra benyit.

– A házi feladatot? Tényleg? – Tényleg! Egy különleges feladatot kaptunk mára.

– Igazán? És mi volna az? – Csöndben kell maradnunk, hogy ellazuljunk és gondolkozzunk. Fél óráig. Holnap meg el kell mesélnünk, hogy sikerült-e, és mire jutottunk.

– Biztosan nem adtak más házi feladatot, úgy értem… igazit?

– De hát, anya, ez igazi, igazibb már nem is lehetne!

– Ja, biztos, értem én! Mégis, mutasd csak, mi van az üzenő füzetedben!

– Itt van, olvasd! Pontosan ezt írtuk fel.

– Hmm… „lazulj el és gondolkozzál csukott szemmel egy csöndes helyen.” Igazad van. Nahát!

Az anya felsóhajt: – Ezek a modern tanítók! Ki érti?

Alig tesz pár lépést a konyha felé, ismét megtorpan.

Egy hátraarc után befordul a hálószobába. Elnyújtózik az ágyon, és lehunyja a szemét.

Nem is rossz ez a házi feladat! Átgondolja a napját, számba veszi a család tagjait, majd a hátralévő teendőket, és osztályozza őket: ez fontos, ez kevésbé. Eszébe jut a nagymama, és hogy milyen lassan telhet az ideje, amikor nincs nála senki!

Jó félóra múlva Miklóska zuhan be az ajtón: – Mit csinálsz, anya?

– Én is a te házi feladatodat!

– Ha a végére értél, mondani akarok neked valamit. Az jutott eszembe, hogy már hat napja nem látogattam meg a nagymamát. És tudod, hogy számít ránk, milyen egyedül érzi magát mindig. Elmegyek hozzá.

– És a házi feladattal mi lesz? – kérdi édesanyja huncut mosollyal.

– Kész, megcsináltam! Holnapra lesz sok igaz történet. Lesz, mit mesélnem az osztálytársaknak és a tanító bácsinak.

Aztán még eszébe jut: hosszú idő óta ez az első alkalom, hogy anyukája segített a házi feladatban. Mintha szárnyakat kapna, röpül a bicikli Miklóskával a nagyi háza felé. Ma nem marad egyedül.

Annamaria Gatti

Fordította: Bartus Sándor

Illusztráció: Eleonora Moretti/CN