A középkorban így fogalmaztak: „A városi levegő szabaddá tesz” – utalva arra, hogy a jobbágy, aki egy évet és egy napot eltöltött egy város falai között, mentesült kötelezettségei alól. A város nyújtotta „szabadság” utal arra is, hogy itt nagyobb a „választási lehetőség” a szakmákban, életutakban. A népes, gyakran óriási városokban el is lehet tűnni, ahogy Ady írja: „Párizs az én Bakonyom, … ember-sűrűs, gigászi vadon”. Ez kedvez a társadalmat meg­újítani vágyó gondolatoknak, diktatú­rákban az értékek csendes őrzőinek és – sajnos – a társadalmi rend és béke ellenségeinek is. A szabadság olykor szabadosságba csúszik. Egy falu vagy kisváros zárt közösségéből, emberi kontrolljából „kiszabaduló” ifjak gyak­ran utat tévesztenek.

Illyés Gyula szerint „a város ott kezdődik, hogy kötelez”. Ő ezt Párizs utcáit járva írta le, ahol az irodalom­ból és a történelemből ismert alakok szinte tapinthatóan jelen vannak, s Párizs a Bastille lerombolása óta a szabadság városa, szimbóluma lett. Hogyan „kötelez” egy város? Mit jelent a soproni polgár számára, hogy Sopron a leghűségesebb város? Vagy egy deb­receni cívis számára, hogy Debrecen a „kálvinista Róma”? Mit gondolt Móricz a magyar Athénról, Sárospatakról; hogyan formálta az ősi kollégium által (is) meghatározott szellemiség? Egy mai palócnak mit mond, hogy Balassagyarmat a „hős város”? Egerben és azon túl is hat a Gárdonyi által gyönyörűségesen megörökített egri védők maroknyi csapatának hősiessége. S az ottani lányokra vajon miként hatnak a Székely Bertalan által is megfestett „egri nők”?

Minden őszön emlékezünk az ’56-os felejthetetlen, felemelő eseményekre, amikor – ahogy Márai írja – „egy nép azt mondta: »Elég volt.«” Azokban a napokban született Örkény István: Fohász Budapestért c. írása. „A kerek világon, minden térképen és glóbuson, ma átírják a nevedet, Budapest. Ez a szó nem várost jelöl már. […] Budapest, minden nyelvén a világnak, azt jelenti, hűség, önfeláldozás, szabadság, nemzeti becsület. Minden ember, aki szereti szülővárosát, azt kívánja: Légy te is olyan, mint Budapest!”

Sokszor felmerül bennem a kérdés: Betöltjük ezt a hivatást? Ma rólunk, budapestiekről felismernék ezt? S a többi településen élők, hűek-e településük legszebb napjaihoz, szent gondolataihoz?

Fotó: wikimedia.org (1)

Szerző: Körmendy Imre

Rovat: Nézőpont/Urbanisztika

2018. január – február