A Bethesda Gyermekkórház főigazgatóját kérdeztük a keresztény egészségügyről, a jó csapatmunka titkáról és orvosi hivatásáról.

Dr. Velkey György orvosi diplomáját a Debreceni Egyetemen szerezte. Később a Debreceni Orvostudományi Egyetem Gyermekklinikáján dolgozott mint gyermek aneszteziológus és intenzív orvos. 1996-tól a Bethesda Gyermekkórház osztályvezető főorvosa, 2003-tól főigazgatója. Az elmúlt években a Kórházszövetség elnöke volt, most a Magyar Gyermekorvosok Társaságának vezetője. Munkájáért elnyerte a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét.

Miben nyilvánul meg az, hogy a Bethesda nem állami kórház?

Amikor a Bethesda 1992-es újraindul-ásakor a Református Egyház magára vállalta a kórház fenntartását – amely egyben komoly anyagi kihívást is jelentett –, az a határozott szándék fogalmazódott meg, hogy csak akkor szabad egyházi kórházat létrehozni, ha élő a küldetéstu­dat, amely mélyen összefügg a kórházat üzemeltető keresztény közösség meggyőződésével. Ennek a szellemiségnek az alapjait az akkori főigazgató, Dizseri Tamás rakta le, és büszkén mondhatom, hogy ez a Bethesda arculatának máig meghatározó eleme. A kórház különle­gességének a krisztusi küldetés tudatos teljesítése ad mély értelmet. Külsőleg ez egy emberbarátibb és emberségesebb ellátást jelent, hiszen a gyógyítás a humánus emberi közösség cselekedete. A szolgáltatás mellett megjelenik a szolgálat is: ez a két aspektus egymás mellett, egymást erősítve működik igazán. Tehát a kórház keresztény identitástudatát nem más intézményekkel szemben, hanem inkább azokat kiegészítve és egy mélyebb életformába beágyazva tudjuk értelmezni. Azt gondolom, hogy ez ugyanígy érvényes lehet az egyházi iskolarendszerre vagy a szociális ellátásrendszerre.

Ebből a szemléletmódból következik, hogy a Bethesdában nem végeznek abortuszt és nincs lombikbébi program?

Mindeddig nem kerültünk olyan éles dilemma elé, amikor valamire határozottan nemet kellett volna mondanunk: a kórház az előírt protokollok és a szakma minden­hol elfogadott szabályai szerint működik. Jelen pillanatban ennek az a nagyon egyszerű magyarázata, hogy egyelőre nincs szülészet-nőgyógyászatunk. Vannak erre vonatkozó terveink, amelynek kapcsán az abortusz kérdése előtérbe fog kerülni. A lombikkérdés sokkal inkább nőgyógyá­szati téma, amely valószínűleg nem fog minket közvetlenül érinteni.

A kórház dolgozói hogyan tudnak azono­sulni a keresztény szemléletmóddal?

A Bethesda nem törekszik arra, hogy csak reformátusokat vagy csak keresztényeket foglalkoztasson, hanem felvesz bármilyen felekezethez tartozó vagy egyházhoz egyál­talán nem kötődő embereket is. Arra figye­lünk, hogy olyan munkatársak dolgozzanak a Bethesdában, akik azt nem pusztán egy munkahelynek fogják fel, hanem közösség­nek is. Annál, hogy valaki definiált vallásos ember legyen, számunkra fontosabb, hogy nyitott, és szeretetet adni akaró, szakmailag igényes legyen. Sőt, néha azt tapasztaljuk – némileg csalódottan –, hogy sokan már annyira beágyazódtak a saját egyházukba, gyülekezetükbe, hogy így nincs szabad kapacitásuk arra, hogy ezt a közösséget is építsék. Azt mindenesetre feltétlenül elvárjuk, hogy ne legyen úgymond hivatásos ateista, tehát ne legyen intoleráns azokkal szemben, akiknek megvan a szókészle­tük és a rendezett gondolatviláguk, amelyben a saját istenkapcsolatukat ki tudják fejezni, meg tudják élni. De be tudok számolni olya­nokról is, akiket az itteni közösség indított el a hit felé. Nem kevés olyan kollégám van, akik korábban nem tartoztak kifejezetten semmilyen egyházhoz, keresőként vagy egyszerűen nyitott emberként kerültek ide, és az itteni légkör vezette el őket a kereszténységhez.

Miért ilyen fontos a szakma mellett a közösségi élet is a Bethesdában?

Tudatos ars poeticánk, hogy gyógyítani, ápolni csak közösségben lehet. Ez a szakma működé­séből is következik: a gyógyítás nagyon erős csapatmunka. Az egy nagyon téves kép, hogy a mindentudó orvos egyedül elvégzi a nagy­műtétet, letörli az izzadtságot a homlokáról, hazamegy, és a betegség meg is van oldva – ez nagyon távol áll a valóságtól. A minőségirányí­tási szemlélet nyelvezetével élve azt mondhat­juk, hogy alapvetően teamek gyógyítanak, és a teamek együttműködésén múlik a gyógyítási folyamat hatékonysága és eredményessége is. Ezekben a teamekben nagyon sok interakció van, és a gyakorlatban jól ismerjük az embe­rek egymáshoz való viszonyrendszerét: akkor működik jól, ha jó személyes kapcsolatra épül. Egy team egymást ismerő, elfogadó és segíte­ni szándékozó személyekből áll. Ha ezt létre akarjuk hozni, ahhoz közösség kell. Sőt, szere­tetközösség: a nehézségeket közösen átszen­vedett, mély krisztusi közösség. Nagyon fontos, hogy az egészségügyi működéshez feltétlenül szükséges hierarchikus kapcsolati modell mellett párhuzamosan és hitelesen működjön az egyenrangú kapcsolatrendszer. Hozzám, mint főigazgatóhoz szeretném, hogy bármi­kor bejöhessen bármelyik munkatárs, kellően fajsúlyos, de akár egészen emberi, személyes nehézséggel is. Ez vezetéselméletileg sajátos, de számunkra jól működő modell.

A cikk teljes terjedelmében az Új Város nyomtatott változatában olvasható. A lapszámot rendelje meg a  terjesztes@ujvaros.eu emailcímen, vagy fizessen elő folyóiratunkra az Új Város lap / Előfizetés oldalon.

Fotók: noklapjacafe/nlcafe.hu (1) szabadradio.hu (1)

Interjút készítette: Kovács Bertalan

Rovat: Arckép

2017. november- december