ÉVFORDULÓ

Rangics Máté

A közösségi gazdaság idén májusban ünnepelte 25. születésnapját. Tartalmas és küzdelmekkel teli huszonöt év zárult le.

Negyed évszázad távlatából kije­lenthetjük, hogy legalább ennyi idő kellett ahhoz, hogy Chiara Lubich elképzelése megérjen, és egy valódi, nemzetközi kezde­ményezéssé lépjen elő. A testvériség, az elméleti, lelki rész, és a gyakorlati rész, ami az üzleti sikerességet, haté­konyságot jelenti, ugyanolyan fontos, és a kettő együtt kell, hogy előre haladjon. Chiara, mivel nem volt közgazdász, „start” típusúan hirdette meg a közösségi gazdaságot. Volt egy gondolata, elmélete, amit a Fokoláre Mozgalom vállalkozóira bízott, hogy valósítsák meg elsősorban gyakorlati szinten.

Fontos, hogy professzionális vállalkozásokat működtessünk vagy hozzunk létre, amelyek a piacgazda­ságban hatékonyak, de a kölcsönösség és a megosztás elvei szerint működ-nek. A kezdet kezdetén, 25 éve, hirtelen sok vállalkozó csatlakozott a közösségi gazdasághoz, azonban a lelkesedés alábbhagyott néhány kőbe vésettnek hitt és talán nem megfele­lően kezelt vagy értelmezett szabály miatt, ami a cégek pénzügyi terheit növelte, és nem volt lehetséges a vállalkozó megfelelő jutalmazása, aki legtöbbször az életét tette fel a cégre. A hangsúly így konkrét vállal­kozói motiváció hiányában átkerült az elméletre. A közösségi gazdaság elvei szerint működő vállalkozások száma – és főleg teljesítménye – pedig lassan, majd egyre gyorsabban csök­kent. Az új irányvonalat, ami vonzó és megvalósítható lehet a vállalkozások számára, mégis az elmélet teremtette meg. A közösségi gazdaság alapve­tően nem a javak újraosztásáról és a megtermelt pénz szegények közötti közvetlen szétosztásáról szól, hanem az üzleti működés során az ember középpontba helyezéséről, a kölcsö­nösségről és a kapcsolatokról. Tehát egy jobb és igazságosabb világ építé­sére törekszik: a szegénység gyökerét szeretné megszüntetni. A kapcsolatok minőségének silány, embertelen volta vagy hiánya az oka a szegénységnek, így minden esetben ez az első feladat, hogy létrehozzuk vagy rendezzük a kapcsolatokat.

Minden érintettet megfelelő szinten kell kezelni, a kapcsolatok során a birtoklás kultúrája helyett az adás kultúrájának kell érvényesülnie a vállalat tevékenysége kapcsán. A dolgozóknak a lehető legjobb körül­ményeket biztosítani a munkavégzés­hez, a beszállítókkal, ügyfelekkel való kapcsolattartás mind ebben a szellem­ben történik: a kapcsolatok a legfon­tosabbak, és minden a kapcsolatokból következik. Az adott ember megisme­rése, a megfelelő kapcsolat felépítése legyen az első az anyagi támogatás előtt, a Katolikus Egyház társadalmi tanításaiban is megtalálható szubszi­diaritás elve alapján. A cégek ilyen módon a klasszikus vállalati műkö­déshez képest több szerepet vállalnak. A profitot nem kizárólag a kapitalista szemléletmód szerint, a pénzteremtés mércéjével mérik, hanem a társadalmi hasznosságot is fontosnak tartják, azt célként tűzik maguk elé. Gondol­kodásmódjukat és működésüket az egoista, „magamért csinálom” szemlé­let helyett a lelki és közösségi irányba változtatják, ahol a „mi” megközelítést alkalmazzák, és közösségi szemlélet­mód alapján együtt dolgoznak minden érintettel közös céljaikért.

Mivel a közösségi gazdaságban központi szerepet töltenek be a vállalkozók, szükség van az utánpót­lásra, ezért három napos műhely­munkát szerveztek Loppianóban, Firenze közelében, ahol azon dolgoz­tak a résztvevők hogy milyen módon lehetne inkubátorokat létrehozni a világ különböző pontjain, amelyek a közösségi gazdaság irányelvei szerint működnek.

Ezen a tanácskozáson én is részt vet­tem. Világossá vált számomra, hogy erre a munkára azért is volt szükség, mert az a központi titkárság, mely a közösségi gazdaság létrejötte után nem sokkal alakult meg, felismerte, hogy a modellt magukénak valló vállalkozók egyre idősebbek lettek és nincs utánpótlás. Ezenfelül a legtöbb cég nem tudott megfelelni a XXI. századi piaci követelmények­nek, a versenyhelyzetnek, és sokszor a túlélésért küzdöttek, vagy akár be is zártak. Nem volt, aki újra­szervezte vagy továbbvitte volna a vállalkozást.

Magyarországon a legfontosabb a vállalkozói kultúra oktatása, amiben tisztes lemaradással rendelkezünk. Fontos lenne egy olyan közös­ség szervezése, ahol az érdeklődő fiatalok megismerhetnék, hogy mit jelent vállalkozni, és alternatívát felmutatni a multicégeknél való elhelyezkedéssel szemben. A közös­ségbe bekerült fiatal résztvevőkre alapozva lehetne később inkubációs folyamatot indítani. Egészen biztos vagyok abban, hogy sok olyan cég van Magyarországon, amely a közös­ségi gazdaság alapelveit magáénak érzi, de eddig nem csatlakozott hozzá. Ezeknek a vállalkozásoknak felkutatása és hálózatba szervezése fontos feladat a következő évre, a segítségükkel képzelem el a fiatalok vállalkozóvá válásának elősegítését. A magyarországi közösségi gazda­sági csoport – melyet én magam ko­ordinálok – készen áll a találkozásra az érdeklődőkkel. (Kapcsolatfelvétel céljából az ujvaros@ujvaros.eu címre lehet írni.)

Fotók: Flickr / EdC – Online,  Mariana Moura

Új Város – 2016. július – augusztus