Életmód  PSZICHOLÓGIA

Pasquale Ionata

Egy kollégám, vélemé­nyem szerint „vak optimiz­musban” szenved. Figyelmét kizárólag az élet jó oldalá­ra, a pozitív eredményekre irányítja. Úgy tesz, mintha nem látná a valóságban meglévő nehézségeket, és ezért gyakran meglepetés éri, amikor egyértelműen negatív eseményekkel talál­kozik. Emiatt a rózsaszín szemüveg miatt, mellyel az életet szemléli, ilyen hely­zetekben felkészületlennek és alkalmatlannak tartja magát. Hogyan tudnám őt segíteni?

Martin Seligman, az Amerikai Pszichológiai Társaság első számú kivá­ló pszichológus kutatója és elnöke, tudományosan ki­mutatta, hogy az „optimiz­mus” az érzelmi jólétnek egy alapvető eleme. De nagy különbség van az egészsé­ges optimizmus és a pozi­tív gondolkodás „minden csodálatos” stílusú változa­ta között, amely manapság nagyon vonzó a tömegek számára.

A New Age által aján­lott együgyű pozitivizmus azt javasolja nekünk, hogy mindig és csakis a dol­gok vidám oldalát lássuk. Az unos-untalan ismételt szidások például gyakran ellentétes hatást válta­nak ki, másokban haragot és elszigeteltséget okoz­nak. Igaz, hogy azok, akik a „minden csodálatos” játékot játsszák, nemcsak elhanyagolják a problémá­kat és konkrét kérdéseket, amelyekkel szembesülniük kelle­ne, de megakadályoznak másokat abban, hogy kifejezhessék a fájdal­mat, szenvedést, haragot, magányt vagy félelmet. Az örökösen pozitív emberek társaságában nehéz, majd­nem lehetetlen, hogy kifejezzük negatív érzéseinket, mert szerintük mi magunk vagyunk a hibásak a tényért, hogy negatív érzelmeink vannak.

A reális optimisták viszont, ha szembe kerülnek valóságosan nega­tív vagy kellemetlen eseményekkel, nem beszélnek arról, hogy az élet mennyire csodálatos, és minden csodálatosan fog menni. Aki azt hi­szi, hogy jó arcot kell vágni a rosszjátékhoz, és folytonosan azt kell ismételni, hogy minden remekül fog menni, gyakran még súlyosabb problémákkal fogja szembetalálni magát. A kis problémáknak, ha nem veszünk tudomást róluk, az a ten­denciájuk, hogy kiterjeszkednek és növekednek egészen addig, hogy sú­lyos problémákká válnak. A különb­séget a hamis és a reális optimizmus között, két különböző állításban lehet kifejezni. „Nincs semmi, ami miatt aggódni kellene, egyszerűen minden csodálatos.” Ez a hamis opti­mizmus. A második állítás egy reális optimizmust tükröz: „Nagy bajban vagyunk, úgy tűnik, nem mennek jól a dolgok, de ha szembe nézünk a helyzettel, az ügyet lépésről lépésre sikerül orvosolni.”

Fontos tudomásul venni azt, hogy bizonyos szituációkban nem lehet változást elérni, és ilyenkor az elfo­gadás, és nem az optimizmus lesz az, ami segít abban, hogy elkerüljön minket a depresszió, és a véget nem érő frusztrációk sorozata.

Forrás: CN

Fordította: Bodnár Sándor

Fotó: Piaxabay (2)

Új Város – 2016. május